Sok évvel ezelőtt Mrs. Thompson 5. osztálya előtt állt, és azt a hazugságot
mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti.
De ez lehetetlen volt, mert az első sorban egy Teddy nevű kisfiú olyan
rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában élvezettel írt
a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére a
legrosszabb érdemjegyet írta.

Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és
megdöbbent Teddy előző tanítóinak bejegyzésein.

Mit írnál a lapra?
 
Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.

Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Szól-e még Isten?

Hideg kezek

Hétéves kislányom télikabátjának zsebeit ürítettem ki, amikor két pár ujjatlan kesztyű akadt a kezembe. Egy-egy pár volt mindkét zsebében. Azt hittem, talán egy pár kevés, hogy melegen tartsa a kezét, megkérdeztem hát, miért hord magánál két pár kesztyűt? Azt felelte: Már régóta így csinálom, anyu. Tudod, vannak gyereke, akik kesztyű nélkül jönnek iskolába és ha nálam van még egy pár, az egyiket nekik adhatom, s akkor az ő kezük sem fázik.

Bölcsesség

Azt mondtam egy angyalnak,

aki az év kapujánál fogadott:
adj nekem egy lámpást,
hogy biztos léptekkel
mehessek szembe a bizonytalansággal.

Ő így válaszolt:

-Indulj csak a sötétbe,
és tedd a kezed Isten kezébe.
Ez jobb, mint egy lámpás,
és biztosabb, mint egy ismert út.

A megbocsátás

Corrie ten Boom a megbocsátást egy harangkötélhez hasonlította. Ha harangozni akarunk, akkor egy darabig húzni kell a kötelet, mire megszólal a harang. Ten Boom mondta, hogy a megbocsátás a kötél húzása, hogy szóljon a harang. Ez ennyire egyszerű. Amikor rendszeresen meghúzzuk a harangkötelet, a harang egyenletesen szól, a lendület viszi tovább. Ha a kötelet elengedjük, a harang még szól egy darabig, de végül elhal a hangja.

Az ajándékba kapott mosoly

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagycsaládban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.

De mi lebegünk...

Milinda, a hatalmas király azt mondta az öreg papnak:
-Te azt mondod, hogy aki száz éven keresztül mindenféle lehetséges rosszat elkövet, de a halála előtt bocsánatot kér Istentől, újjászülethet az égben. Viszont ha valaki csak egy bűnt követ el, de azt nem bánja meg, akkor a pokolban végzi. Igazságos ez? Száz bűn könnyebb, mint egy?
Az öreg pap így válaszolt a királynak:
-Ha fogom ezt a nagy követ és a víz felszínére helyezem, le fog
süllyedni, vagy lebegni fog?

MESE EGY KICSI KÉZRŐL

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant.

A Bölcs Hernyó


Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van...
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem... Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább! Végzek magammal, így döntöttem.

Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek.

Egy indiai legenda

Egy indiai legenda szerint egy ferfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel.
Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi.

Az új edeny büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire keszitették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökeletesen ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűseges munkájának a következményei voltak.

Csodálatos!!!!!
Ha úgy gondolja, hogy lehetetlen feladat előtt áll, akkor nézze meg az alábbi képeket.
A lehetőség mindig nyitva áll azok előtt, akik hisznek önmagukban - lám, egy négylábú is tud két lábon járni!

Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, és a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két alapszabály van:1. Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak elkölteni lehet...De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal.2.

Elég

Hoztam egy tanulságos igaz történetet. Van egy mondás, mely szerint a legszegényebb ember is boldog, ha elégedett. Tudjuk, mert megtanultuk: fájhat az, ami nincs, de attól még nem lesz. Az önsajnálat csak lehúzza az embert.
A spirál felfelé fordításához a kezdőpont mindig az elfogadás. Elfogadni a helyzetet olyannak, amilyen, és "újratervezés indul " jelszó jegyében erről a kezdőpontról indítani a nyílvesszőt a célunkat jelölő kör közepébe.

Hallottam egy csodálatos kis történetet egy lelkipásztorról, aki szombat reggel meglehetősen nehéz körülmények között próbált felkészülni a prédikációra!

A felesége elment vásárolni. Esett az eső, a kisfia unatkozott, nyugtalan volt, mert nem tudott mihez kezdeni magával. Végül a lelkész kétségbeesésében elővett egy régi magazint, hogy átlapozza. Talált egy szép színes oldalt, amely a világ térképét ábrázolta. Kitépte a lapot, szétszaggatta, a darabkákat szétszórta a szoba padlóján és ezt mondta a fiának: „ Johnny,ha össze tudod rakni a térképet,kapsz tőlem egy huszonöt centest”.

A SZÍV

-Holnap reggel, kezdte a sebész, Ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú. A sebész bosszankodva felnézett - Fel fogom vágni a szívedet,
- folytatta, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
-De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni...mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
-Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.

Egy életre szóló lecke

Volt egyszer egy csoport béka...
... akik versenyezni akartak.
Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.
Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny...

De...
A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
"Oh, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!"

Vagy:
"Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!"

A békák kezdtek lemaradozni...

Az arany csomagolópapír

   Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, az az volt, hogy lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot, egy dobozba csomagolta be, és tette a fa alá. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta a lányának:

   - Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.

Élt egyszer egy király 

Egyszer  régen  élt  egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan  segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:
"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban  megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihírdette:
- Aki ezekbõl a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!

Döntést hozni?

Otthon megkérdeztem a feleségemet, hogy ismeri-e Jézus nevű főorvost? Azt mondta: “Ő nem ismeri”. Történt, hogy karácsony este a testvérek elmentek énekelni, kántálni. Akkor hallottam: “Hogy ím megszületett a Messiás. Ő az egész világ Istene.” Ő meggyógyít minden embert, hogyha engedelmességgel fogadjuk be Őt. Ránéztem a kislányra “Vajon ez az Isten az én Istenem is?”. Én most próbára teszem. “Vajon meghallgat-e engem?” Az én gondolataim között megszólalt valami: “Tedd próbára, mert Ő a Te Istened is.” Jött egy másik gondolat is, ami ezt mondta: “Te nagyon bűnös ember vagy.

Jézus és a gumibot

A megyei rendőrkapitányságra eljött egy asszony, aki kapott az Úrtól egy olyan kijelentést, hogy jöjjön el oda a rendőrségre, és mondja meg nekem a következő üzenetet: “Az az Isten, aki az én Istenem és a te Istened is, meg akarja gyógyítani a gyermekedet és téged is.”. Az ügyeletes behozta ezt az asszonyt oda az irodámba, és azt mondta, hogy ismer egy orvost, aki bármilyen betegséget meg tud gyógyítani. Tudta, hogy nagy rizikó bejönni hozzám oda a megyei kapitányságra, mert én zárattam be, és én büntettem meg őket.

Bibliaégetés…

A megyei felügyelőnél nagyon sok Biblia gyűlt össze egy romániai földrengés alkalmával. A külföldi testvérek a ruhák és egyéb segítségek mellett mindig odacsomagoltak egy-egy Bibliát és énekeskönyvet is, de ezek a dolgok sosem érkeztek meg oda, ahova küldték, mert a Securitate cenzúrázta. Ceausescu is dicsekedett azzal, hogy az ő cenzúrája a legjobb a világon. Mi, a “secusok” vigyáztunk arra, hogy egy Biblia se érkezzen meg. Ezeket mind elkoboztuk és összegyűjtöttük.

Építkezés éjjel…

Ismerek egy testvért, aki úgy szereti felebarátait, mint önmagát. Ez a testvér imaházat akart építeni, és a testvérek éjjel építkeztek. Természetesen ez is a Ceausescu rezsim alatt történt. Az informátorunk, a “fizetett Júdás” engem azonnal tájékoztatott, és elmondta, hogy a hívők éjjel imaházat építenek. Nálunk tiltott dolog volt bármilyen építkezés, sőt még a meglevő épületeket is szétrombolták. Akkor megleptük őket éjjel, néhány autóbuszra való rendőr jött velünk, mert a testvérek nagyon sokan voltak az építkezésen.

Ez a gumibot az én istenem!
(Egy volt Securitate tiszt megrázó bizonyságtétele)

Szeretném elmondani nektek, hogy én a Titkosszolgálatnál dolgoztam Romániában, és ott tapasztaltam meg azt a szeretetet, amely minden emberi értelmet felülhalad. Isten nélkül élő ember voltam, Isten ellen “dolgoztam”. Az akkori rezsim megtiltotta, hogy higgyünk Istenben. Ez volt az egyik feltétele annak, hogy a kommunizmusban az legyek, aki voltam. Bennünket a Securitate tagjait felkészítettek arra, hogy a gyülekezeteket üldözzük és szétszórjuk azokat.

Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk

"Amikor még fiatal lelkész voltam, a Ruhr vidéken egy nagy gyűlést tartottak, melyen egy művelt ember két óra hosszat bizonygatta, hogy nincs Isten. Bevetette egész tudását. Nagy volt a siker: "Hurrá! Nincs Isten! Tehetünk, amit akarunk!"
Amikor a szónok befejezte beszédét, a gyűlés elnöke felállt és azt mondta: "Most megvitatjuk az elhangzottakat. Aki mondani akar valamit, jelentkezzen!" Természetesen senkinek sem volt bátorsága hozzá.

„KÉRJETEK, ÉS ADATIK NÉKTEK!

Dr. Helen Roseveare orvost egy éjjel szüléshez hívták. Bár a nővérekkel együtt mindent megtett, amit csak tudott, az anya meghalt. Pici koraszülöttet és egy kétéves leánykát hagyott hátra. A kongói eldugott kis kórház missziói orvosát a tehetetlenség keserű érzése szorongatta.
- Ha azt akarjuk, hogy a gyermek életben maradjon – fordult a szülésznőkhöz - , egyenletes hőmérsékletet kell biztosítanunk a számára.
De hát nem volt inkubátor, nem volt elektromosság!

ÉS ISTEN AZT MONDTA: NEM
(A meghallgatott imádság)

Írta: Henri Viscandi

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
a teste csak átmenet.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke,
nem kapni, megszerezni kell.

Mindenki helyet foglalt és türelemmel várták a felszállást. Elhangzott a figyelmeztetés is, hogy állítsák egyenesbe a szék támláját, és a mentőövet is kössék be. Minden ment a maga rendjén és várták az indulás idejét.
Váratlanul feltűnt egy férfi, aki lóhalálában futott a gép felé. A zuhogó esőben egy felöltőt tartott a feje fölé. Az elkésett vendég energikusan dübörgött a repülőgép ajtaján és bebocsátást kért.

Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról.

A megnyitó beszédében ezt mondta: "Nem tarthatjuk vissza a

keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre.

Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük.

Sündisznó...

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni.

Kőbe vésve. . . . .

Két barát ment a sivatagban.

Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát
képen törölte
a
másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit
is, beleírta a
homokba:

"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol
elhatározták, hogy
megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani
kezdett, de a
másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:

"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:

Mikor megütöttelek, homokba írtad.

. . . . a békéről, a hitről, a szeretetről, és a reményről, amit sose veszítsünk el!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első:

- ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.

A második azt mondta:

- ÉN VAGYOK A HIT!

Sanos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.

Egy gazdag család

Sosem felejtem el 1946 húsvétját. 14 éves voltam akkor. 12 éves öcsémmel, 16 éves nővéremmel és édesanyámmal éltünk. Édesapám öt évvel azelőtt meghalt, kereset és pénz nélkül maga mögött hagyva négy iskoláskorú gyermekét. 1946-ban egyik nővérem már férjnél volt, a bátyám pedig elköltözött otthonról. Egy hónappal húsvét előtt a gyülekezet pásztora bejelentette, hogy egy kivételes húsvéti adományt kezdünk el gyűjteni, amivel egy szegény családon segítünk.

Hitrejutás egyeteme

A kocsi szélvédőjére vaskos hópelyhek hullottak. Gyorsan bekapcsolta az ablaktörlőt. Közben gondolkodott magában: Minden csak hit kérdése? Ilyen egyszerű lenne? De ő néha nem tud nem tud hinni! Nem megy. Nem ért semmit. Se magát, se azt, hogy az Úr mit vár el tőle. Így elég nehéz hinni. Mások mindig tudnak? Nekik miért megy? Neki miért nem? Talán nem is tért meg? Dehogynem! Hisz akkor tudott hinni. Akkor minden egyszerű és csodálatos volt.

A tégla

Egy fiatal és sikeres vállalatvezető utazott egy kissé gyorsan az új Jaguarjában. Figyelte a gyerekeket a parkoló kocsik között és lelassított, amikor, úgy vélte, lát valamit, de mégsem. Az autója továbbment, senki sem bújt elő. Ehelyett egy tégla zúzódott szét a kocsi ajtaján!
Rátaposott a fékre és visszatolatott oda, ahol a követ dobták. A mérgesen kiszállt a kocsiból és megragadta a legközelebbi gyereket. Nekinyomta egy parkoló kocsinak és ráordított:
- Mi volt ez az egész?

AZ ÉLET SZÉP

"Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második.
Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz, és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek.
Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut.

Sátán összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta:

- Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak
istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük.

Kértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.>>

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni, megszerezni kell.>>

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.>>

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem.