Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a történetet a saját magam okulására is megőriztem, szeretném megosztani most mindenkivel. "A
nővér iskola második hónapjában a tanárunk egy villámtesztet adott
nekünk. Én nagyon lelkiismeretes diák lévén végig futottam a kérdéseket
mielőtt válaszoltam volna. Az utolsó kérdésen megakadt a szemem. "Mi a
neve annak a hölgynek, aki takarítja az iskolát?" Láttam
a nőt több alkalommal is. Tudtam, hogy magas, sötét-hajú és olyan 50es
éveiben járhat, de hogy tudnám a nevét?
A Megtartó
Valakinek a szívét nagyon megérintette egyik barátjának a halála,
ezért kifejezte vágyát, hogy keresztyén életet kezd. Ezt elmondta egy
lelkipásztornak is:
„Csak egy ok miatt tétovázom: félek attól, hogy
nem tudok kitartani. Tudja, ahol dolgozom, elég sok durva fickó van. Nem
hiszem, hogy egyetlen keresztyén is lenne köztük."
Válaszul a lelkipásztor kiemelt egy virágot az asztalon levő vázából és ezt mondta:
„Látja
ezt a virágot? Ez a mocsárban nőtt fel.
|
|
A két szerzetes története
Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy
fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája.
Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton.
Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt:
Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!
A másik csendesen megjegyezte:
Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod most is magaddal?”
Nagyon
tanulságos ez a történet, mert mi emberek nagyon hajlamosak vagyunk
arra, hogy ha valami nem tetszik nekünk, vagyis nem a mi elképzelésünk
szerint történik, akkor bizony mint terhet sokáig cipeljük magunkkal,
mert nem vagyunk képesek letenni azt a gondolatot, „terhet”, ami bizony
az életünket nagyon megnehezíti, ha sokáig foglalkoznunk a témával.
Ragadd meg...
Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és
rákos volt.
Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott
egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni.
A lány megkérdezte tőle: segíthetek?
Erre ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki és mondta, hogy azt
kéri. A lány kérdezte, hogy becsomagolja-e? Erre azt felelte a fiú:
igen.
A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t. És a srác
onnantól kezdve naponta vett egy CD-t.
A KICSI LÉLEK MESÉJE
Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt
egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek, „Tudom ám, hogy ki vagyok
én!”
Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten
Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! – kiáltott fel. - Te vagy a
Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra amit a
Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! – mondta – Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult.
Sátán konferenciát tarott
Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta: "Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük.
Egy fiatalember állt az
ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.
Így szólt: „Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a
fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem
vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt.
Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A
fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom, hogy ez nem nagy valami.
Egy nap, mikor elsős voltam a
gimiben ....
....egy srácot láttam az osztályomból hazafelé
gyalogolni. Kyle-nak hívták. Úgy tűnt, mintha az összes könyvét cipelte
volna. Azt gondoltam magamban: Miért vinné haza valaki az összes könyvét
pénteken? Biztos egy eminens." Kellemes hétvégét terveztem (bulik és
focimeccsek a haverokkal), így hát megráztam a vállamat, és
továbbmentem.
Ahogy sétáltam, láttam, hogy egy csapat fiú
közeledik felé. Odafutottak hozzá, kiverték a könyveit a kezéből, és
elgáncsolták, úgyhogy teljesen piszkos lett a ruhája.
A SZIGET
Volt egyszer
nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat,
a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések
tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien
előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet
akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a
Szeretet segitségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el
a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni
magaddal?
A hűséges pásztorfiú
Gerhardt,
a német pásztorfiú nagyon szegény volt. Egy nap, amikor az erdőszélen, a
völgyben legelésző nyájat őrizte, egy vadász jött ki az erdőből, és azt
kérdezte tőle:
- Milyen messze van innen a legközelebbi falu?
-
Hat mérföld, uram - válaszolta a fiú -, de az odavezető út csupán egy
ösvény a juhok számára, és nagyon könnyen el lehet tévedni rajta.
A
vadász a tekervényes csapás felé nézett, és azt mondta:
- Fiam!
Nagyon éhes és szomjas vagyok.
Tudomány és Isten
Az
ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a
problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval.
Megkéri az egyik
új diákját, hogy álljon fel és a következő? Párbeszéd alakul ki:
Prof:
Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e
Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák:
Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy
imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy
segítsen másokon, akik betegek.
Lássátok a tavaszt!
Vak
ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a
következő szöveggel: Vak vagyok, kérem, segítsenek!
Arra ment egy
újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt,
dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette
a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Névtelen fájdalom !
Hajlott
hátú öregember csoszog keresztül a széles, latyakos járdán.
Sorstársaival mindennapos látvány, szinte hozzátartozik a
kőbánya-kispesti csomópont összképéhez. Az ócska szürke kabát
ólomsúlyként nehezedik erőtlen vállaira. Ráncos barna kezeiben félig
megszáradt kenyér, némán majszolja. Sebesen zúgó folyóként özönlik
körötte a hatalmas arctalan embertömeg. Sietős léptekkel haladnak,
messze néző tekintetük a semmit keresi.
AZ ABLAK
Két, súlyosan
beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután
felült az ágyban egy
órácskára, hogy ezzel megmozgassa a
szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen
ablakához közelebbi volt. A
másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a
plafont
bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a
katonakorukról,
a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember,
aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal
töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát
az
ablakon át a kinti világból.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás