Gyermekek intelmei szüleikhez

Ne kényeztess el! Tudom, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.
Légy velem határozott, ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban!
Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek föl, te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethetsz!
Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon, "nagy"-ként próbálok viselkedni.

A fösvény

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
- Használtad te azt az aranyat?

 Az ötvös tüze       

Egy csapat nõ a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek
Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel,
amely ezt mondja:

"leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt".

Ez a vers teljesen lenyûgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak,
hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetérõl. Az egyik nõ
felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a
legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.

Egy nemes ember hagyatéka

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.
A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
"De hol vannak a lámpák?

MÁR MA EL KELL DÖNTENED

Cromwell, a híres angol államférfi idejében egy fiatal férfit lázadás miatt halálra ítéltek. Amikor felesége meghallotta a hírt, Cromwellhez sietett, lábához borult, és sírva kérte, hogy engedje el a büntetést. A szigorú bíró azonban így felelt: „Fellázadt az állam ellen, és az igazság halálát követeli. Holnap este naplementekor, amikor az esti harangszó megcsendül, feje legördül a homokba.”

A kivégzés előtti éjszakát mind az elítélt, mind hozzátartozói is vigasztalhatatlanul töltötték.

Mese a pacsirtáról és a pisztrángról
(Egy fehér mese)

„Szeretet és hűség ne hagyjon el téged, kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.”
(Példabeszédek 3,3-4)


Hol volt, hol nem volt, kerek erdő szélén -ahol a virágos rét a patakhoz fut- egy kis fa hajlékony ágain reggeltől estig dalolt egy pacsirta. Olyan szépen dalolt az a madár, hogy aki csak hallotta; annak megtelt a szíve örömmel, szeretettel, jósággal.

Tanulságos előadás

Egy filozófiai előadáson a professzor úgy kezdte a mondanivalóját, hogy fogott egy konzerves üveget és feltöltötte kb 5cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett:
-Tele van-e az üveg?
-Igen. - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt tele apró kavicsokkal és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy tele van az üveg. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és elkezdte beletölteni az üvegbe.

Törött cserépedények .

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy
végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés,
míg a másik tökéletes volt? s mindig egy teljes adag vizet szállított. A
pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig
volt vízzel. Két teljes évig volt ez így, nap mint nap, a vízhordozó már
csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a hibátlan
edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen látta el a feladatát.