.......Szeretet .......

Öröm tanítvány

Ezt a témát Szabó Mónika Simona indította 14 éve

"A szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki" (Jn 16,22). A tanítványok öröme, amely a feltámadt Úrral való találkozásból fakad, a Szentlélek által válik maradandóvá, hiszen a Lélek tudatosítja bennük, hogy Jézus győzött a világ és a világ fejedelme felett (Jn 16,11). Az Isten Országa öröm és béke a Szentlélekben. Miközben hívjuk a Szentlelket, az Öröm Lelkét, dicsőítsük a Teremtőt és a Megváltót énekkel, imádsággal! Dicsőítéskor öröm költözik a lelkünkbe a Szentlélek által! Mert mi is az igazi öröm? Nem más, mint az, hogy Isten szeret bennünket! Vidám szív jót tesz a testnek (Péld. 17. 22), örüljünk hát az Úrban! Ez a hitünk.

Hozzászólások eddig: 4

Új hozzászólás

Hozzászólások

Keresés a hozzászólások közt:

NAGY MARCAIKA üzente 14 éve

KEDVES ILONA NAGYON KÖSZÖNÖM NEKED EZEKET AZ IGÉKET MOST PONT ERRE VOLT SZÜKSÉGEM.

Előzmény

Válasz

Szabó Mónika Simona üzente 14 éve

Igen Icu , már érted. Isten nem egy besavanyodott tanitványt akar , aki csak mindig a kéréseivel nyagassa, hanem egy olyan tanitványt aki dicsőiti és magasztalja az Ő nagy hatalmát , szeretetét, türelmét. Isten elvárja tölünk azt , hogy örömet sugárazunk magunk körül. Mindent ammit csinálunk az örömmel csináljuk , és nem kötelességből .

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

ISTEN NEM HAGY EL SOHA

"Mert Ő mondta; nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid 13,5).

Milyen irányba folynak a gondolataim? Arrafelé, amit Isten mond, vagy afelé, amitől félek? Megtanultam-e, hogy ne csak utána szajkózzam, amit Isten mond, hanem csak akkor mondjak valamit, ha már meghallottam kijelentését? "Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled, úgyhogy bízvást mondjuk: az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem!"

"Semmiképpen el nem hagylak" - minden bűnöm, önzésem, nyakasságom és engedetlenségem ellenére sem! Megmondhatta-e már nekem Isten: "Nem hagylak el?" Ha meghallottam már Istennek ezt a biztatását, hadd figyeljek fel rá újra!

"Sem el nem távozom tőled." Semmiképpen sem! Sokszor nem a nyomorúságban jutok erre a gondolatra, hogy Isten cserben hagy, hanem a lélekölő munka közben. Nem kell nagy teljesítményeket véghezvinnünk, nincsenek látomások, nem történik semmi csodálatos, nap mint nap csak a szürke hétköznapi munka! Ilyenkor is meghallom-e Isten biztatását?

Azt gondoljuk, hogy Isten valami rendkívülit készül tenni velünk, hogy valami kimagasló feladatra készít elő és szerel fel; de amint növekedünk a kegyelemben, látjuk, hogy Isten itt és most ebben a percben dicsőíti meg magát. Ha Isten biztatása a hátvédünk, csodálatos erőt nyerünk és megtanulunk énekelni a hétköznap egyhangú ösvényein.

Válasz

Szabó Mónika Simona üzente 14 éve

“Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil.4,4)

Válasz