Pál apostol azt írja az elsõ korinthusi levélben, hogy „hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van. A mi Urunk pedig az Õ evangéliumában tanítja, hogy Istennek országa Bennetek és Közöttetek van.
Ismét pedig Pál apostol írja az elsõ korinthusi levélben, hogy „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
Amikor azonban azt tapasztaljuk, hogy a Pokol is jelen van, és az Ördög és az õ seregei csatatérré teszik életünket, elborzad a lelkünk, hiszen amikor vétkezünk, Istennek temploma raboltatik meg, Isten templomát dúlja fel a háború, az indulat, a harag, a gyûlölség, az irigység, az önzés.
A nemtörõdömség és a közömbösség is Isten kedves templomát pusztítja, az emberi szívet teszi tönkre. Pedig az Isten nem csak az Égben lakozik, hanem a szívünkben is laknia kell, amint azt a Heidelbergi Káté 76. kérdés-feleltétben is tanítja a protestáns közgondolkodás:

Kérdés: “Mit tesz Krisztus megfeszített testét enni és az õ kiontott vérét inni?”
Felelet:
“Nem csupán azt teszi, hogy Krisztus minden szenvedését és halálát hívõ szívvel elfogadjuk és ezáltal bûnbocsánatot és örök életet nyerünk, hanem ezenfelül azt is, hogy a Szentlélek által, aki Krisztusban és egyúttal bennünk is lakozik, az õ testével mind inkább-inkább oly módon egyesülünk, hogy ámbár -Õ a mennyekben van, mi pedig a földön vagyunk - mind azáltal testébõl való test és csontjaiból való csont vagyunk és így, amint testünk tagjait egy lélek, úgy minket a Szentlélek éltessen és kormányozzon örökké.”

Bármikor, ha találkozol az igaz szeretettel, a képmutatás és hátsó gondolat nélküli jósággal, a személyválogatás nélküli törõdéssel, és a testvéri gondviseléssel, biztos lehetsz benne, hogy Isten is ott van ezekben, és a jót cselekedõ szívekben. Az ókori görög drámaíró azt hirdette, hogy sok van, ami csodálatos, de az embernél nincsen semmi csodálato-sabb. Mi azonban tudjuk, hogy Isten a csodálatos, és az ember csak akkor lesz részévé az Isteni Jelenlét Csodájának, ha befogadja Istent az egyetlen igazi templomba, amely Istenhez méltó, az emberi szívbe. Mert igenis méltó az Úr a dicséretre, amint azt írja a 18. zsoltár 4. verse. Néhányan szegénynek érzik magukat, mert még nem látták a piramisokat, vagy még nem mászták meg a Himaláját, hogy a „Világ Tetejérõl lássák a világot”.
Minden bizonnyal azonban csak egyetlen igazi nyomorúságos szegénység létezik ezen a Földön, ha valaki nem találkozik a Felséges Istennel, vagy még inkább, ha egy életen keresztül kerüli a találkozást. Istennek templomaivá kell lennünk egyenként és gyülekezetenként is. Ez az élet értelme, hogy Mennybéli Isten bejöjjön az Õ Templomába, és ez a templom megteljen az Õ dicsõségével. Mert ez az öröm teljes és fogyatkozás nélkül való, nincs benne foghíj és fájdalom, nincs benne félelem és szolgaság. Csak az az ember szabad, akinek a szíve temlom, és amely templomban az Úr lakozik. Ha valaki a szívében akár csak egy talpalatnyi helyt ad a Sátánnak, annak az embernek az élete fogság és szolgaság, kaloda és megkötözöttség.
Csak az Úr Isten mindent átható szeretetének fényében érthetjük meg élet és halál misztériumos titkait, az emberi szenvedés végsõ értelmét, melyben a mi Urunk Jézus Kriztus a bûnösök megbüntetése helyett életét adta a bûnösökért, hogy ha lehet mindnyájan megtérjünk, hogy meg ne haljunk az örök sötétségre, hanem bûneinket megbánván Isten Egyszülött Fiában örök életet nyerjünk. Amikor csatatér az emberi szív, akkor életünk is azzá lesz, amivé teszi azt a szív. Vér és könny, rabság és halál, szolgaság és elnyomás.
Amikor azonban Isten bejön az Õ templomába, a setétséget átjárja a csodálatos fényesség, a béke, az öröm, és a soha el nem hervadó boldogság, amit csak Isten adhat az emberi léleknek. Úgy legyen.
ÁMEN