A kereszténységben sokszor elvétjük a lényeget. Sajnos erre én is hajlamos vagyok. Az evangélium kikozmetikázására, megszépítésére. A kereszténységet sokszor csak egy lehetőségként hirdetjük a sok közül...


Pedig nem az a kérdés, hogy valaki a kereszténységet választja-e. Sőt, ez nem lehet opció, ha az igaz evangéliumot hirdetjük a bűnről és a megváltásról. Az egész világ lázadásban él a kegyelmes és szerető, szent és igazságos Istennel szemben. Az Ő szemszögéből nézve olyan ez, mintha valaki a szemedbe köpve tiszteletlenül megvetné tekintélyedet, azt mondván: "Én vagyok a magam Istene és ura, és úgy élem az életemet, ahogyan én akarom, ne szólj bele, semmi közöd hozzá."

Pedig Ő tényleg mindent megtett, hogy kifejezze szeretetét, és visszahívja teremtményeit. Elküldte számára a legdrágábbat, a Fiát, JÉZUSt, hogy bűnhödjön a mi bűneinkért. A szenvedő Jézust máshogy nem is lehet megérteni: a te és az én bűnömet büntette rajta az igazságos és szent Isten. Emellett pedig nem lehet szótlanul elmenni:

A Biblia szerint az emberek Jézust "ok nélkül" gyűlölik (János 15:25). Ugyanakkor, Isten az embereket "ok nélkül" teszi igazzá kegyelméből a váltságdíj által, ami Krisztus Jézusban van (Róma 3:24). Isten kegyelmét pedig nem lehet eltörölni, mert ha a törvény betartása által volna az ember igaz volta, Krisztus "ok nélkül", fölöslegesen halt volna meg (Galata 2:21). Itt van tehát a döntés a saját elégségességünk és Jézus halálának szükségessége között. Nem lehet tehát szótlanul elmenni Jézus halála mellett. Vagy kell Isten ok nélküli szeretete, a megváltás, vagy magamat jónak tartva ostobának tartom Istent, hogy Jézus fölöslegesen halt meg.

A kulcs a gondolkozásod megváltoztatása, a MEGTÉRÉS. Meg kell GYŰLÖLNÖD korábbi életstílusodat, cselekedeteidet, magad nagyra tartását, és a világ csábításait. Amíg nem veszíted el életedet Istenért, addig nem fogod tudni megnyerni Tőle. Csak csiki-csukizni fogsz a "divat-kereszténység" és a világi dolgok között. S épp ez az, amiről a Biblia beszél, hogy ha szereted e világias életstílust, ellensége vagy Istennek. Bárki, aki magát kereszténynek mondja, gyűlölnie kell a Gonoszt. Ha folyamatosan szereted a rosszat és a bűnt, az annak jele, hogy soha nem is volt igazi és valódi kapcsolatod az Atyával, szíved-lelked még nem lett újjáteremtve, semmi átalakulás nem történt benned, tehát nem születtél meg fentről, Istentől.

Jézus azt mondta, hogy újonnan kell születned ahhoz, hogy meglásd Isten országát. Addig az egész "kereszténységed" nem más, mint hamis vallásosság és önáltatás.

A kereszténység nem érzésekről szól, hanem egy döntéssel indul, hogy hiábavaló életünktől Istenhez fordulunk. Nem a megtérő-ima, hanem igazából maga a megtérés szándéka a döntő. Az, hogy tényeg megváltoztatod gondolkozásmódodat, felismerve, hogy vétkeztél Istennel szemben, és EZÉRT VAN SZÜKSÉGED JÉZUSRA. Nem csak egyszerűen "szükséged van Jézusra", hanem: "... hogy elmossa bűneidet."

Megtérés és hit: kéz a kézben kell járjanak.