Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy az éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.

Egy fagyos reggelen egy katona visszafelé igyekezett a barakkjába. Ahogy terepjárójával befordult egy sarkon, észrevett egy kisfiút, aki egy zöldséges kirakata előtt állt, orrát az ablaküveghez nyomva.

Odabent a zöldséges éppen a dinnyéket pakolta. A éhes fiú némán bámulta, az orrát az ablakhoz szorítva, és tátott szájjal leste a zöldséges minden mozdulatát. A katona a járdaszegély mellé húzódott az autóval, megállt, és kiszállt.

„Kisfiú, szeretnél belőle?” – kérdezte a katona.
„Ó, nagyon szeretnék, de nincs rá semmi pénzem, és nagyon éhes vagyok.” – válaszolta a megszeppent kisfiú.
A katona bement a boltba, és megvette a legnagyobb, és legszebb dinnyét. Amint kiment egyből odaadta a kisfiúnak.
Ahogy a katona elindult a kocsija felé, érezte, hogy megrángatják a kabátját. Hátranézett, és hallotta, ahogy a gyerek halkan megkérdezi: „Te vagy Jézus? Az emberek megmentője?”

Amikor feltétel nélkül szeretjük az embereket, akkor Jézushoz illőt teszünk. Nagyon valóságos módon bemutatjuk, hogy milyen Jézus Krisztus. Ő feltétel nélküli, agapé szeretettel szeret bennünket, ami kegyelmes, kedves és ritka. Sok embernek nehezére esik, hogy higgyen egy olyan Istenben, akit nem lát. Ezért küldte el Isten a Fiát, Jézust, és ezért hozta létre Gyülekezetét is. Mi Isten küldöttei vagyunk a világban – és amikor szolgálunk mások felé, és isteni szeretettel szeretjük őket, akkor megmutatjuk az embereknek, milyen Jézus. Segítünk nekik megérteni, hogy Jézus úgy szereti őket, ahogy mi – csak még sokkal jobban.

Valaki azt mondta: „Lehet, hogy te vagy az egyetlen Jézus valaki számára.” Ez igaz! Keresztényekként kiváltság számunkra, hogy Jézust képviselhetjük a világ felé. Vigyázzunk, hogy helyesen tegyük!