" Boldogok, akik sirnak, mert ők megvigasztaltatnak."

                                                                                               (Mt .5, 4)

   A barátnőmnek, bár még nagyon fiatal, sajnos nagyon rossz a látása, többszöri műtét sem segitett rajta. Az utolsó felülvizsgálaton az orvos határozottan kijelentette, csak idő kérdése, és biztosan elvesziti a látását. Mivel a könnytermelés nem elégséges, óránként műkönnyet kell csepegtetnie szemében, ez valamennyire segit a fájdalmakon. Ez a ritka eset, amikor az orvos azt mondja, itt csak a sirás segitene.

   Ó, kedves barátnőm, de szeretnék segiteni, szivesen adnék az én könnyeimből, nekem van bőven, rengeteget sirok!

   Mikor elkisértem a klinikára, ott döbbentem rá, hogy a könnyeimért is hálát kell adnom Istennek:

   Köszönöm a könnyeket, amiket bűnbánóan sirhattam el a kereszt alatt bűneim miatt.

   Köszönöm, hogy a testi szenvedés nem tart örökké és a testi fájdalom okozta könnyek felszáradnak.

   Köszönöm, hogy megalázott állapotomban a könnyeim mögé menekülhettem.

   Köszönöm, hogy a gyász könnyeit Isten vigasztaló üzenete sokszor letörölte.

   Köszönöm  az örömkönnyeket, amelyeket a két szülésem alkalmával elsirhattam.

   Köszönöm a jókedv és kacagás könnyeit, melyek oly sokszor kicsordultak szememből, amikor kedves gyermekeim aranymondásait hallgattam.

   Köszönöm a boldogság könnyeit, amit a megtérő, Krisztusra találó emberekkel sirhattam.

   Istenem, én nagyon köszönöm a könnyeimet.

    "Boldogok akik sirnak, mert ők megvigasztaltatnak."

                                                                                                     (Mt. 5, 4)

     "Boldogok vagytok, akik most sirtok, mert nevetni fogtok."

                                                                                                      (Lk. 6, 21)

     Az Úr Jézus szavai, tanitásai ezek.

     Isten kegyelme, hogy odafigyel a siró emberre, aki mint gyermek, sirva, panaszkodva keresi Atyát, és várja a vigasztalást, a megoldást és sebeire a gyogyulást.

     De Isten odafigyel arra is, aki sirva fut és menekül Őelőle, aki szenved és bugdácsol.

     Isten szeretetének és vigasztalásának felmérhetetlen nagysága, hogy a szenvedő, Tőle elfutó siró emberet állandóan szemmel tartja. S amikor e siró, szenvedő ember megáll vagy összeroskad, Isten kitárja karjait feléje. Letörli könnyeit, megmossa sebeit, felemeli, gondjaiba veszi. Mert Ő a szerető Atya.

    " Boldogok akik sirnak, mert ők megvigasztaltatnak." Ámen.