„Ti vagytok a föld sója.” (Mt. 5:13.a.)

A főutca egy kapubejárója tövében középkorúnak látszó, ápolatlan ember kuporog.

Nem könnyű eldönteni, van-e valami baja is, vagy csak egyszerűen koldul.

Nem néz senkire, nem szól semmit, csak földreszegezett tekintettel bámul maga elé. Mellette egy ócska bádogcsupor, s egy állónaptárszerűen félbehajtott kartonpapír, rajta ez a szöveg:

"Ma még nem ettem".

Rezzenéstelen arccal nézi olykor az elhaladó lábakat, s akkor sem látni érzelmet rajta, amikor némi apró csörren a csuporba hullva.

 - Jó napot kívánok! - harsan egy női hang. A koldus nem figyel fel, hiszen őhozzá nem szoktak szólni.

 - Adjon Isten, jóember! - szól újra az előző hang. Lassan felemeli tekintetét, lopva, óvatosan, hogy ha mégsem neki szólnak, ne is vegyék észre.

 Egy filigrán középkorú nő áll előtte, és szemével a koldus tekintetét fürkészi.

 - Tudja, Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom magának. Jézus Krisztus szereti magát! - mondja lelkesen, kissé átformálva a bibliai üzenetet.

 Arca mosolyog, szeme csillog, és egy ötszázast tesz a meglepett ember elé.

 - Több nincs most, de ezt jósszívvel adom, mert én is az Úrtól kaptam. - magyarázkodik, érthetetlenül.

 A kuporgó ember értetlenül nézi. Ilyen nem szokott vele történni. Kapott már nagyobb összeget mástól is, de az nem szólt egy szót sem.

 - Hallotta az örömhírt? Jézus Krisztus annyira szereti magát, hogy életét áldozta azért, hogy magának örök élete legyen! - mondja lelkesen a nő.

 Mit akarhat ez tőle? - gondolja magában. Ez csak valami csel lehet. Nem szoktak ővele beszélgetni.

De a mosolygó arc tovább beszél:

"A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."

(Jn. 10:10)

Ezt Jézus mondta! Tud róla? - kérdezi, s szemében nem lát álnokságot.

- Nem! - szólal meg nagy nehezen.

- Nem is hallott Jézusról?

- Nem nagyon.

- Pedig ő azért jött, hogy örök életünk legyen, ha hiszünk őbenne! Ő elment Istenhez, hogy csodálatos helyet készítsen nekünk? Azt mondta, hogy elmegy, és olyan helyet készít nekünk, amit szem nem látott, emberi elme el sem tud képzelni. Hogy örökké vele lehessünk. Ezt sem hallotta?

- Nem.

- Akkor jöjjön el velem a templomba. Ott sokat hallhat erről: van új élet! Magának is.

Sok idő telt el azóta. Most, ápoltan, rendezetten ül a padban, és hallgatja a Tékozló Fiú történetét. Szeme lassan könnyel telik meg. Ő volt az a fiú. De valaki egyszer beszélt neki az Atya szeretetéről. Elhívta, hogy megismerhesse az Urat.

Megváltozott az élete. Volt valaki, aki őt is szerette. Volt valaki, akinek Ő volt a legfontosabb. Annyira fontos, hogy az a valaki az életét adta Őérte.

 "Gyere haza!" - harsogja a hívást a lelkipásztor. Hangjában hatalmas erő van!

"Ez az evangélium két szóban!" - mondja. "Gyere haza. Téged vár a szerető atyai szív!"

 Két szó,.... és elindulhat egy új élet!

 Aztán megszólal benne is egy csöndes hang: Mondtad már valakinek?

 Így indult el, s azóta járja az utcákat, mondja az üzenetet: Gyere haza!

 A fenti történek csak kitaláció.

 De igaz is lehetne!

 Hány lelki hajléktalan, vagy koldus lehet a mi városunkban is?!