,, Adjad, fiam, a te szivedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.''

                                                                                                                                     Péld 23,26

Sokszor mondjuk azoknak, akiket szeretünk :szivem.Sokszor használjuk igy:szivemre vettem, megszakadt a szivem. És ezt is :szivesen. Életünk középpontja a sziv , amig működik, és végzi feladatait, addig van élet. Amikor megáll, megszűnik az élet, beáll a halál.

  Vajon kinek adjuk szivünket?Sokszor későn eszmélünk, hogy a gonosz rátette kezét. Sokszor arra figyelünk fel, hogy elhidegedett, hússziv helyett kőszivet hordozunk. És nagyon sokszor figyelmeztető jelek mutatkoznak: meghalt már a szivünk, noha mi még lélegzünk és élünk.

   Isten igy szól: adjad a te szivedet nékem. Nem könnyű lemondani arról, hogy ne mi , hanem Isten rendelkezzen életünk középpontjával. Nem könnyű engedelmesen alávetni magunkat Atyánk akaratának, mert az nagyon sokszor nem a mi akaratunk. Nem könnyű szemünket arra az útra irányitani, amely keskeny és nagyon sok veszedelmet tartogat. Nem könnyű. De ez az egyetlen megtartó út , az egyetlen lehetőségünk, hogy Isten Egyszülöttjével győzedelmeskedjünk a gonoszon.

   Ezekben a napokban egyre nőa sötétség, kinn a világban egyre nő a hidegség, hiába csillog-villog egyre több fény az utcákon és hiába diszesebbek otthonaink. Mert ezzel talán csak lelki sivárságunkkat akarjuk elfedni. De ne feledj, a Messiás diadalmaskodott a sötétség és a gonosz fölött,  meggyújtotta a szeretet lángját a világban, lehozta Isten végtelen, megbocsátó kegyelmét. És elkéri szivünket és szemünket, hogy az Ő drága szivével és szemével láthassuk a világot és egymást.

     Köszönjük Neked Megváltó Krisztusunk , hogy a mi gyenge , elesett szivünket és sokszor rossz irányba tekintő szemünket Lelked által szolgálatodba állitod . Ámen