Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A postás mindig elment az utolsó házig.
Ismert mindenkit és ismerte őt is az egész falu. Naponta elvégezte a
munkáját és este hazatért kis családjához. Panasz sosem volt rá. A falu
boldog közösségként élt, segítették egymást a bajban, örömökben is
osztoztak. Csak egy valaki élt magányosan, távol mindenkitől. Egy öreg
ember. Senki sem tudott többet róla, csak hogy egyedül lakik egy kis
házban, nem jár be a faluba, és nincs egy rokona sem, aki látogatná. Egy
valakivel beszélt csak. Minden délután elsétált a falu szélső házáig,
várta a postást. Öreg botjára támaszkodva állt a földút szélén és nézte,
várta a zörgő biciklivel érkező embert. Naponta ugyanaz a néhány szó
hangzott el, már hosszú évek óta. - Fiam, maradt levél? - Nem apó, ma
sincs levele.
Az öregember lehajtott fejjel, fáradtan fordult meg és sétált fel a kis
dombra a házikójához. A postás pedig a falu felé fordult és
elkerekezett.
Ezen a napon is ment minden a maga szokásos rendjén. A postás kihordta a
leveleket, az emberek beszédbe elegyedtek vele és késő délután elért a
szélső házig. Az apóka fáradt volt, szomorú szemét kérőn emelte a
postásra, de a válasz megint ugyanaz volt. Ma sincs levél. A postás
visszatért a családjához, megvacsorázott, és már éppen aludni tért
volna, mikor nyitott táskájára nézett. Valami fehérlett benne. Odament.
Az apónak címzett levél volt. Egy sóhajjal és kicsit fájó szívvel
bezárta a táskát.
- Holnap kézbesítem - gondolta -. Ha évekig tudott várni, ez az éjszaka már nem számít. "
Reggel munkába indult és délre elért a szélső házig. Kicsit dobogó
szívvel leste, mikor látja meg az öregembert. De az ne volt ott.
"Furcsa. Valaki, aki évekig várakozik, nem hagyna ki egyetlen napot sem.
Ha nincs itt, majd és fölviszem hozzá a levelet!" Megindult a domb
felé, de föltekerni nem tudott, hát tolta a kerékpárját. Úgy félúton
tarthatott, mikor észrevette, hogy néhány ember lézeng a kis ház körül.
Sietősre fogta lépteit, fönt a kerítéshez támasztotta a biciklit és
bement az udvarba.
- Mi van itt? - Az apó ma éjszaka meghalt. Reggel találtam rá - mondta az asszony, aki néha tejet hozott az öregnek.
A postás fájó szívvel fordult vissza, hazatérve nem szólt senkihez, csak
leült az ablak elé és nézett kifelé, az útra. Elgondolta milyen érzés
lehet éveken át várni valamire, és bántotta, hogy ő volt az akadályozója
az apó örömének.
"De talán amit nem tudunk, az nem fáj" - nyugtatta magát.
Egyszer csak meglátott egy férfit, aki az érkező lovaskocsiról szállt
le. Utána egy fiú, olyan húszéves lehetett. Rossz érzése támadt.
Föltépte az apónak címzett levelet és olvasni kezdte.
"Drága Édes Apám!
Lassan harminc éve, hogy elszakított Magától a sors. De végre
megtaláltam a címét és az élet is oly kegyes volt hozzám, hogy
meglátogathatom Édes Apámat. Szerdán érkezek estefelé, és egy
meglepetést is hozok. Az unokáját, aki lassan húsz éves. Nyugtalanul és
nagy örömmel várom a napot, hogy találkozzunk.
Sokszor öleli: fia"
A postás kinézett az ablakon, szeme könnybe lábadt. A férfi és a fiú még
mindig az út szélén álltak, ahogy az öreg szokott. Néztek a semmibe és
vártak. A postás felállt, és kiment hozzájuk.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!