Lát engem nővérke?

Amikor rám néz, azt gondolja:

mogorva öregasszony, lassú,

mindenben bizonytalan, zavart tekintetű,

aki mindent lepecsétel Amikor eszik,

nem felel, Amikor maga elégedetlenkedik,

aki nem veszi észre, hogy

fogytán a kedve, ereje.

Olyan, mintha nem tudna mit csinál,

minden lépcső magas neki,

És nem látja, hová-merre tart.

Aki akarat nélkül turi,

hogy mindent, más csináljon vele,

etessék, fürdessék és egyebek.

Ilyennek lát?

Nyissa ki a szemét, nővérke, nézzen rám.

Szeretném elmesélni, ki vagyok én,

aki itt csendben ül, akkor eszik és iszik,

mikor maga nővérke, úgy akarja.

Nézzen rám!

Tízéves kislány vagyok,

akit a szülei úgy szeretnek!

Tizenhat éves, csinos lány,

aki arról álmodik, hogy majd egy férfié lesz ...

Húszéves menyasszony, akinek szíve meglódul

a gondolatra is, hogy hamarosan hűséget

esküszik, s azt kell is tartja.

Huszonöt éves: kisbabája van,

Harmincas: gyerekei cseperednek, önállósodnak.

Negyvenes: gyerekei felnőttek,

kirepültek a házból.

Itt a férjem, még mindig örülünk egymásnak.

Ötvenéves koromban? Jönnek az unokák,

kitöltik napjainkat,

gyerekzsivajtól hangos a ház,

újból vannak gyerekeink,

a szerelmemnek és nekem.

Sötét napok közelítettek,

meghalt a férjem.

Jövőm a magány, a szomorúság.

Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vívódnak,

emlékeimnek az élek és a szeretet van velem.

Az ember elszürkül, ha öreg és beteg,

Tán kicsit ütődöttnek is látszik.

De hát egy öreg asszony vagyok,

baja tűnt és ereje fogyott.

Ebben a testben mégis

egy fiatal lány lakik!

Emlékszem örömeimre.

Emlékszem fájdalmaimra!

Szeretem és újra átélem az életem,

mely olyan gyorsan elröpült.

Elfogadom a hideg tényt,

hogy semmivel sem tudok szembeszállni.

Ha felnyílna a szeme nővérke, sosem

Csak egy mogorva öregasszonynak látna.

Jöjjön közelebb hozzám, nézzen rám!

Ezt a verset egy idős asszony írta, aki hosszú Évekig Skóciában egy öregek

otthonában élt. A nővérek, az ápolók, de még az orvosok is zavartnak

tartották. Halála után találták meg Ezeket a sorokat.