János apostol, aki halászás közben felfedezte, hogy Jézus az, aki a parton áll, mindig is többet látott, mint a többi apostol. Látomásaiban is a végcélt látja, amint hallottuk a szentleckében: az egész mennyei birodalom zengi Jézus dicsőségét: méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő a tisztelet és az áldás.

Az ember is ezekre vágyakozik. Itt a földi életben is ezek dominálnak, már kisgyerek kortól ezek erőterében vagyunk. Így nevelnek fel bennünket, hogy kell a hatalom, minél nagyobb gazdagság, s vágyunk is rá, hogy rendíthetetlen erő lakozzék bennünk, s elérjük a legnagyobb fokú tiszteletet, az emberek megbecsülését, s hát természetes, hogy áldás szeretnék lenni környezetünk számár. S ahogy felnőttünk hányszor látjuk, hogy visszaélnek a hatalommal, a gazdagsággal, az erővel, a tisztelettel és a dicsőséggel. Hányszor dicsőség a szégyellni való, hányszor kiáltunk igazság után – és kétségben esünk, hogy nincs igazság a földön. Sőt olykor úgy is érezzük, hogy nincs is igazság.

Az első keresztények is megtapasztalták ezeket a visszaéléseket, velük együtt János apostol is. Sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon tényleg van-e értelme Jézus követésének, amikor a világ telis-tele van visszaélésekkel. Miért legyek én becsületes, miért legyek én az, aki elszenvedi a kitaszítottságot, az üldöztetést, a megvetést, miért én legyek az, aki ártatlanul szenved és nem áll bosszút? Ilyen és ehhez hasonló kérdések nagyon sokakban felmerült, s elbizonytalanodtak Jézus tényleges győzelmében. Pont ezért János apostolon keresztül, az ő látomásain keresztül Isten megmutatja a végső állapotot, megnyugtatja, hogy a dicsőség mégiscsak a feláldozotté, a feláldozott ártatlan Bárányé, vagyis Jézusé. Bátorítást ad, hogy érdemes mindvégig kitartani Jézus követésében.

Minden hatalom, gazdagság, dicsőség abból a szeretetből és önfeláldozásból fakad, amit Jézus mutatott. Ezt a hatalmat, gazdagságot, dicsőséget adja át Péternek, amikor 3szor megkérdezi: Péter, János fia, szeretsz engem? Ez a szeretet olyan erő, amely összetöri Péter apostolt, de újjá is teremti. Péter összetört, amikor Jézus tekintetével találkozott, amikor 3szor megtagadta őt. Most pedig a háromszori kérdés, hogy szereti-e őt elkezdte Pétert újjáteremteni. Az, hogy Péter elszomorodik a harmadszori kérdésnél, valójában beengedi Jézust egész mélyen a szívébe és még azon is túl a zsigereibe. Olyan mélyen gyógyítja Jézus Pétert, amilyen mélyen csak lehet. Jézus, mint az Isten Szava, mint kétélű kardként behatol a szív és a vesék mélységéig, s Péter árulását helyére teszi. Hogy Péter elszomorodásáig elmegy, hogy a bűn szégyenéből felemelje őt. Jézusnak ez a közvetlensége, ez a szeretete a végsőkig elmegy, és még azon is túl. Ez a megváltás. S az, aki ezt megtapasztalja, az már kész oda menni ahova valójában nem akar, s kész Jézus dicsőségéért, gazdagságáért, hatalmáért, bölcsességéért, tiszteletéért bármit feláldozni. Különben is minden más káprázat, álom, ami szertefoszlik a halálos ágyon – ahogy egyik temetési énekben is keserűen hangzik. A halálos ágyon bármi más nevetségessé válik, minden hatalom, gazdagság, bölcsesség. Csak ebben a szeretetben való hit az egyedüli híd Istenhez, nincs más, minden más szertefoszlik, elkárhozik.

Ez a szeretetet olyan erő, olyan bölcsesség, amely szembe mer fordulni a hazugságokkal, a korrupcióval, a megvesztegetéssel, s kimondja, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az emberi érdekeknek, emberi hatalomnak. Ettől a szeretettől volt ilyen bátor Péter, hogy nem ijedt meg a hatalmasoktól – amint hallottuk az Apostolok Cselekedeteiből az Olvasmányban.

János apostol, a szeretett tanítvány látta a kivégzést, ott volt a kereszt alatt, hallotta Jézus utolsó szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek.” Látta ezt az erőt, a szeretet erejét. De ő volt, aki először ért az üres sírhoz, s belépve látta a lepleket és hitt. Ugyanez az apostol mondja Péternek a bárkában a partról odakiáltó idegenről, hogy Jézus az. János hallotta Péterhez intézett kérdéseket is, s látta Péter legyőzetését a szeretettől Jézus újjáteremtő erejét Péter lelke fölött, s ő látta a mennyei dicsőítést is.

Hatalmaskodás, gazdagodás, dicsekvés, okoskodás, erőlködés – ezek mind azok amelyek behálózza a mi kicsi életünket is, s bilincsbe kötnek. Behódolunk... akarva, akaratlanul, sokszor behódolunk. De Jézus hangja ugyanúgy ott van ismét, miután akár háromszor is megtagadtuk, mint Péter, nevünkön szólít, mint Pétert és megkérdezi: Jobban szeretsz-e mint a többiek? Szeretsz-e engem? Tényleg szeretsz?

És valójában csak azt kell, hogy századszor is megtört szívemmel ki tudjam mondani neki: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Minden más szertefoszlik a halálos ágyon... Ámen.