Döntést hozni?

Otthon megkérdeztem a feleségemet, hogy ismeri-e Jézus nevű főorvost? Azt mondta: “Ő nem ismeri”. Történt, hogy karácsony este a testvérek elmentek énekelni, kántálni. Akkor hallottam: “Hogy ím megszületett a Messiás. Ő az egész világ Istene.” Ő meggyógyít minden embert, hogyha engedelmességgel fogadjuk be Őt. Ránéztem a kislányra “Vajon ez az Isten az én Istenem is?”. Én most próbára teszem. “Vajon meghallgat-e engem?” Az én gondolataim között megszólalt valami: “Tedd próbára, mert Ő a Te Istened is.” Jött egy másik gondolat is, ami ezt mondta: “Te nagyon bűnös ember vagy. Te soha nem nyersz bocsánatot. “Tudjátok, ki súgta ezt? A Sátán, a régi kígyó. Ő ma is azt mondja azoknak, aki eljönnek az Isten házába, hogy ne térjenek meg. “Jól vagy úgy, ahogy vagy.” De létezik Isten Szentlelke, aki vizsgálja a szíveket és megtérésre hív. Ő a mélyből, a bűn mocsarából is kiemeli az embereket. Tedd te is próbára Istent! Térj meg!
Lejöttem az utcára, mert egy bérházban laktunk, és néhány emberért azok közül, akik ott énekeltek, behívtam, mert kíváncsi voltam arra, milyen az ő Istenük. Aztán megmutattam nekik a kislányt. Azt mondtam. “Így tesz a ti Istenetek. Engedi, hogy az emberek így szenvedjenek az ágyban.” Ezek az emberek azt mondták nekem: “Ez nem Istenen múlik. Ez a te döntésedtől függ! Ha azt akarod, hogy a te kislányod meggyógyuljon, el kell döntened valamit.” Akkor döbbentem rá, hogy ezek szerint minden tőlem függ. Nagyon örültem, mert kész voltam arra, hogy Istent próbára tegyem.

Amikor elmentek, kimentem az erkélyre, mert én úgy értettem akkor attól az asszonytól, hogy a főorvos Jézus Krisztus ott van fenn az egekben. Megálltam és nem tudtam imádkozni csak azt mondtam: “Jézus Krisztus, Te főorvos, én most ebben a pillanatban hívlak, jöjj ide és gyógyíts meg a kislányomat! Ha Te meggyógyítod a kislányomat, én megkereslek Téged a világ végén is. Mindent leteszek Előtted, ennyit tudok mondani Neked.” Mivel akkor nem tudtam többet mondani, úgy éreztem, hogy teljesen tönkrement ember vagyok. Elkezdtem zokogni, azzal a hittel, hogy az Istenhez beszélek, aki meg fog hallgatni. Aztán odamentem a kislányomhoz, és megnéztem kis kezeit, látni akartam, történt-e valami. Isten azonban előbb valami mást végzett el: meggyógyított engem.

Ezen a karácsony estén vettem az italt, a WC-be öntöttem és azt mondtam: “Istenem. légy segítségül nekem, hogy ne igyak többé!” Úgy éreztem, tennem kell valamit, hogy kapcsolatba kerüljek Vele. Akkor még nem ismertem a Bibliát. Nem tudtam, hogy be kell teljesednem Szentlélekkel. Ezt csak jóval később találtam meg a Bibliámban. Látnom kellett, hogy hova viszi az ital az embert. Ezután nem mentem el a kollégáimmal inni, nem mentem el mulatságaikra. Attól kezdve teljesen más szemmel néztem a rabokra is, vittem nekik ennivalót a zárkáikba, és soha többé nem vertem meg egyet sem közülük. Megpróbáltam a lelkükre beszélni és azt mondtam nekik: “Te ma gonoszságot követtél el. Tudod-e, hogy létezik egy Isten? Nagyon csodálatos lenne, ha többé nem cselekednél ilyesmit.” Nagyon sokan ott elkezdtek sírni, és úgy kezdtek el velem beszélni, mint egy pappal. Sokszor nem írtam le, amit vallottak, mert tudtam, hogyha ezt megteszem, nagyobb lesz a büntetésük. Körülbelül három hónap telt el így. Ez idő alatt vártam, hogy Jézus Krisztus eljön valamilyen formában a mi hajlékunkba, lakásunkba.

“A főorvosi vizit”
Egyszer otthon valami különös zajt hallottam. A feleségem azt mondta: “Már megint nyitva hagytad az ajtót! Kérlek csukd be!”, de az ajtó be volt zárva. Képzeljétek el, amikor felkeltem, odamentem a kislányomhoz - állt az ágyában! Amikor meglátott, és felemelte a kezeit, olyan fehér lettem, mint a mész. Azt hittem, hogy itt valami rossz tréfa történt. Azt hittem, hogy egy másik gyerek az. “Talán nem is az én kislányom” - gondoltam. Aztán kiáltottam a feleségemnek, odajött hozzám és azt kérdezte: “Mi történt? Talán meghalt a kislányunk? Oh nem, nem halt meg. Sokkal több, ott áll az ágyában, és ami még csodálatosabb, még beszél is. Halleluja! Dicsőség Jézusnak! Odatettük az ágyra, és egyszerűen ellenőrizni akartuk, hogy ő áll-e a lábán. A kezei tökéletesen mozogtak. A lábai is a helyén voltak, s akkor letettük a padlóra. Elkezdett szaladni egyik ajtótól a másikig. Kinyitottuk az ajtót, és nagyot kiáltottam, mert a szomszédunk egy orvos volt. Bekiáltottam az orvosnak, hogy jöjjön be hozzánk. “Gyere, mert Daniella áll a lábain!” Először az életében bejött az orvos a lakásunkba, s mikor meglátta a kislányt elkezdett hátrálni. Azt mondta: "“Ez lehetetlen! Milyen gyógyszert adtál neki? Mit használtál?" “Semmilyen gyógyszert” - feleltem. Létezik egy főorvos, aki még a bénákat is meggyógyítja” - mondtam. Akkor láttam, hogy az orvos elkezd sírni és azt mondta: “Drága szomszéd, nem mondtam el egyszer sem neked azt, hogy mielőtt én hozzáfogtam volna bármilyen operációhoz, mindig imádkoztam.”

Milyen csodálatos vagy Te Istenem! Kislányomat megmutattam kollégáimnak, hogy lássák mit cselekszik Isten. Tudtam, hogy ez nagy kockázattal jár. Azt is tudtam, hogy kitesznek az állásomból, de ez alkalommal cserébe egy ép, egészséges kislányt kaptam.