Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Élt egyszer egy király
Egyszer régen
élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem
születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg
egyszer remek ötlete támadt:
"Kiválasztom
az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban
megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak
virágmagvakat, és kihírdette:
- Aki
ezekbõl a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy
lányommá fogadom!
A gyerekek
buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindanyian
szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is
szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony
semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsírázni.
"Milyen
különös" - álmélkodott Szon Il, s végül az édesanyjához fordult
segítségért.
- Mi lehet
az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.
- Talán
másik földbe kellene átültedned õket - tanácsolta anyja.
Szon Il
átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlõdésnek. Hamarosan
felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a
virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az
utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király
sorra elhaladt elõttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az
arcán.
Az egyik ház
elõtt azonban megpillantotta a pityergõ Szon Ilt, aki üres
virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király
arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:
- Hát te meg
mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? - kérdezte
tõle.
Szon Il
hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte,
gondozta, de azok mégsem indultak fejlõdésnek.
A király
ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:
- Ez az én
becsületes kisfiam!
Az emberek
értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett:
- Miért
fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcsréppel?
A király
ekkor így szólt:
- Minden
virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, fõtt mag volt. Egy sem
csírázhatott ki közülük.
Az emberek
erre helyeslõen bólogattak, a gyemekek pedik, akik a pompás virágokat
szorongatták, igencsak elszégyelték magukat hiszen valamennyien más
magvakat ültettek el.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A tanitó tanitása.
Mit írnál a lapra?
Szól-e még Isten?
Hideg kezek