Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait,
az hazug, és abban nincs meg az igazság.
1 Jn 2,4

Ha valaki számba tudná venni, hogy valójában mennyire sokszínű az élet a Földön, találna elgendő okot arra, hogy higgyen Isten létezésében… Sok természettudós vált így hívővé vagy mélyült el hitében – bár ezt a személyes meggyőződéseket ritkán emlegetik a tudományos méltatások. Nyilvánvaló, hogy a vallások többnyire “statikus-dogmatikus” istenfelfogásai nem mindenkinek felelnek meg, sőt, a gondolkodó embert gyakran irritáják is a túlságosan emberszerű elgondolások a világmindenség Teremtőjéről. Albert Einstein mondogatta: “Én egy hitetlen hívő vagyok!” – s amikor egy templom előtt haladt el, a kalapját mindig megbiccentette… “Hitvallás” volt ez is – a maga módján. Merthogy a lélek mélyén mindenki csak a maga módján tud hinni. S ha ez a legbensőségesebb, legintimebb meggyőződésünk generál-, vagy egyen-hit-szagú/uniformális – az már gyanús… azaz nagy valószínűséggel élettelem, de legalábbis természetellnes. Hitünk ugyanis folyamatosan változó, dinamikus, “egyszer fent-egyszer lent” – ezt nevezzük a hit harcának… Sokszor “megkaptam” már: “Te pap létedre ilyeneket mondasz?” “Igen! …Mert hívő ember vagyok, de nem hiszékeny, s inkább bízom az Istenben, minthogy emberekben reménykedjek.”

Aki Istent ismeri, az nem lehet élet-tagadó, a természet isteni örök rendjével ellentétes beállítottságú. Nemegyszer panaszkodnak magukat hívőnek tartó emberek, hogy a hitük miatt szenvednek el megkülönböztetést. Az ilyen hitet érdemes lenne nagyító alá venni! Ha valaki hisz a szeretet Istenében, annak hitére legfeljebb egészséges irigységgel/vágyakozással tekintenek a világ fiai, az igazság az, hogy a hívő ember a megszólást is kiváltó “furcsaságai” visszavezethetők személyes önzésre, indulatokra – ami összeegyeztehetetlen a valódi istenismerettel.

Hitünk miatt tehát nem ítéltetünk meg itt a földi létünkben, de a cselekedeteink miatt igen. Odát, az URIsten, azonban nem az érdemeinkre lesz tekintettel, hanem a hitünkre: mennyire volt őszinte, mennyire volt “istenes”…

                Uram! Adj nekem őszinte, tiszta hitet, hogy örömmel éljek szolgáló életet! Ámen