Ha felismertük, miért nem kaptunk választ az imáinkra, akkor már tudunk összpontosítani arra, hogy megtanuljunk megszabadulni félelmeinktől és aggodalmainktól. Istent dicsőíteni mindenért, ez erőteljes szövetségesünkké válhat.

A kulcs az, hogy mindent átengedjünk Istennek, ami történik velünk, és higgyük, hogy Ő javunkra fordít mindent mindenben, és mindenen keresztül. Ekkor választ kapunk , és örömet is érzünk imáinkban, mielőtt még Isten bármit is tett volna. Békességünk lesz abban a tudatban, hogy Nála van a legjobb megoldás. Ha túl egyszerűnek tűnik ez az értelmezés, gondolj az ejtőernyősre.

Képzeld el a fiatalembert első ugrásakor, a levegőben szállva, amint a talaj felé tart. Amire legkevésbé vágyik, az a fájdalom. Egyetlen ejtőernyős sem szeretne megsérülni. Mégis, nagyon valószínű, hogy az fog balesetet szenvedni, aki a legjobban fél.

Aki a legjobban fél, hogy imáira nem kap feleletet; az, akinek valószínűleg a legkevesebb a hite, és ezért megválaszolatlanok az imái.

Legtöbbünk ezt mondja magában: „Hiszek! Hiszek!” – és ez valójában azt jelenti; „Hinni akarok, de kétségeim erősebbek a hitemnél”.

Tanultam egy módot, amely igen hatékony a hitem megerősítésében. Tudjuk, hogy igaz az ige: „ hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen Ő saját elhatározásából választotta ki őket.” (Róm 8,28) Mivel tudjuk, hogy ez igaz, tudhatjuk, hogy Isten ellenőrzése alatt tartja életünk minden részletét. Amint ez az igazság megszilárdul szívünkben és értelmünkben, úgy találjuk, nem túlságosan nehéz, hogy hálát adjunk Istennek, és dicsőítsük Őt, amit Isten életünk minden helyzetében megkíván. (1 Thess 5,18) Amint ezt tesszük, úgy találjuk -, meglepetésünkre -, hogy dicsőíteni és hálát adni Istennek gondjainkért, (mint azt az Ef 5,20. mondja,) valójában hitünk megizmosodásával és folyamatos növekedésével jár együtt.

Másfelől, hitünk és bizalmunk Istenben örömet ad: „Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett.” (ap. csel. 16,34); és ”…bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével…” (1 Pét 1,8)

Jézus figyelmeztet bennünket,ha nem gyakoroljuk a hitet, az öröm, melyet tapasztalunk, mikor hiszünk, elhagyhat minket. „A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják, s örömmel fogadják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.” (Luk 8,13)

Amint így szólunk: „Istenem, hiszem, hogy válaszolsz imámra, úgy, ahogy nekem az a legjobb lesz!” – örömet kapunk. Ez a természetes következménye annak a hitnek, hogy Isten életünk minden részletét ellenőrzése alatt tartja. Jézus azt tanította, legyen olyan a hitünk, mint egy kisgyermeké. Mikor egy gyerek hisz abban, hogy a lehető legjobbat fogja megkapni, mi történik? Az arca felderül! Ezért, gyakorold magad a mosolygásban, amikor így szólsz: „Istenem, hiszek Benned!” A hit egyre növekvő örömet okoz, és ez teszi örömtelivé az Istenben való hit megélését.

A döntő lecke, amit kaptam, ez volt: a félelem és a hit visszatükröződik az arcunkon. A Márk 9,20 azt mondja, a fiúban lakó démon látta Jézust. Ez azt jelenti, hogy a démonok képesek látni bennünket!

A Biblia nem említi, hogy a gonosz lélek tud a gondolatainkban olvasni. De ha látja rajtunk az örömet, tudnia kell, hogy ez az Úr öröme. Ezt látva távol akarja magát tartani tőlünk, ahogy Jézustól is mindig menekült. Látod, milyen fontos megtanulnunk, hogyan éljünk az örvendezés hihetetlen erejében?

Még mielőtt Jézus a földre jött volna, a próféták azt jövendölték Róla, hogy felkente Isten „..a vigasság olajával minden társa felett” (Zsid 1,9) A görög szó a boldogságra – agalliasis – azt jelenti, „nagyokat szökellve” a Biblia azt mondja, Jézusnak „több boldogság jutott,… mint másoknak.” ( Angol, „Kibővített Biblia” Zsid 1,9)

Olvastad az evangéliumban, hogy Jézus látta az embereken, hogy van hitük a gyógyuláshoz?

A Biblia nem mondja, hogy használta volna az emberek gondolataiban való olvasás képességét. Ő kívülről látott valamit az embereken. Látnia kellett a várakozó örömet az arcukon, ahogy hitték,hogy Őáltala meg fognak gyógyulni.

Amikor hiszünk valami jó dolog bekövetkeztében , örömmel reagálunk. Az öröm és a bizalom olyan szorosan együttműködik, hogy néha nehezen lehet egyiket a másiktól elkülöníteni. Az öröm a dinamó, ami hitünket élteti. Még a démonoknak is tudniuk kell ezt.

Hiszem, hogy Isten emiatt adott tanítást nekünk a Filippi és az Efezusi levélben arról, hogy mindig örvendezzünk, és énekeljünk a szívünk legmélyén. Tudja, hogy sokféle gyötrelem sebezhet meg minket, ha nem vagyunk felfegyverkezve az Ő örömével.

Isten öröme bennünk egy kissé olyan, mint a benzin az autó motorjának. Az öröm hatalommal ér föl. Az öröm okozza, hogy ott lehetünk, ahol lenni szeretnénk.

Sokan alkudoznak: „Add meg, amire szükségem van, és akkor majd az örvendezés hangján ujjongok!” De a hit működési törvénye ugyanaz a te számodra is, mint az én számomra, ugyanaz, mint volt Ábrahám, Izsák, Dávid, Szent Péter és Szent Pál számára. Ha hiszünk, akkor kapunk! Az öröm az üzemanyag, amely biztosítja hitünk erejét! Az a hit, hogy Isten mindent a mi javunkra fordít, felszítja örömünket. Ő segíteni szeretne minket a hitben, de azért nem segít túlságosan sokat. Ha az Ő működésének túl sok kézzelfogható bizonyosságával találkozunk, akkor talán inkább a bizonyosságokra fogunk hagyatkozni, ahelyett, hogy a látható tények nélkül tanulnánk meg hinni. A következő fejezetben néhány példát fogunk látni, melyeken át Isten bizonyosságot nyújtott nekem, de épp csak annyit, hogy továbbsegítsen.