Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehéritették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.

                                                                                                     (Jel. 7,14-15)

Sokszor, amikor lelki mérlegre állitom vagy az Ige tükre előtt vizsgálom magam, szomorúan látom, hogy milyen gyenge vagyok, megint folt esett a lelkemen, mert megint rettegek, elkeseredem, türelmetlen vagyok. Imádkozás közben észrevétlenül a gondolataim egyszer csak máshol csatangolnak, sokszor nem tudok komolyan koncentrálni az imádságra. Amikor észreveszem, annyira fáj. Mikor leszek én lelkileg felnőtté, éretté? Mikor lesz az én életem kifogástalan? Vágyom, epekedem a szent élet után.

   Az emberek rettegnek a világ végétől. Én nem félek, mert tudom, hogy nekem az nem jelentené a végemet, nekem az lesz a kezdet. Viszont attól rettegek, hogy ha az Úr akkor szólit, amikor a szivem éppen tele van keserűséggel, vagy éjjel, amikor nem tudok aludni, mert bosszankodom az emberi gonoszságok miatt, ilyenkor nem vagyok készen az Úr elé állni, akkor mi lesz velem? És mivel nem vagyok szent, számtalanszor megszomoritom az én drága Megváltómat gondolataimmal, cselekedeteimmel, szavaimmal. Ha Ő ilyenkor jön, amikor nyavalyás állapotom miatt a porban vagyok, akkor mi lesz velem, hogy jelenek meg Isten előtt? Cipelem magammal a bánatot, bosszúságot, félelmet, haragot? Pedig  oda nem mehet be semmi tisztátalan. Akkor én hogy megyek be?

  Ma olyan örömet jelentett ez az Ige nekem, még soha nem értettem igy, ahogyan ma. Amikor Isten előtt meg fogok jelenni, akkor Ő már nagyon jól tájékozott lesz, hogy honnan jöttem, milyenek voltak a körülményeim, a küzdelmeim, szenvedéseim, milyen volt az életem. Ő az Atya Isten, pontosan tudja, hogy a nyomorúságban, a földi élet küzdelmeiben, a hétköznapokban az ember beszennyeződik, beszennyeződtem én is, a hétköznapok harca bemocskol.

   De nem egyedül megyek Isten királyi széke elé. Jézus, az áldozat, a Bárány megtisztit, megfehériti ruhámat, az Ő vére lemossa bűneimet, eltörli hamisságomat.

Tiszta, fehér ruhában fog a királyi trón elé vezetni. Isten előtt úgy jelenhetek meg, mint Jézus vérén megváltott és megtisztitott lélek. Halleluja ! Tudja Isten, hogy én is a nagy nyomorúságból jöttem, s úgy tekint majd rám, mint aki tiszta és szabad, mert Fia megváltotta.

   Persze ez nem jelenti azért azt, hogy lazithatok, könnyelműen élhetek, mert az Úr Jézus úgy is megbocsát majd. Nem, a hivő élet küzdelmekkel, könnyes harcokkalvan tele. Szeretnék vigyázni, szivem tisztaságát megőrizni. Törekszem, hogy mindenkor készen legyek. Mégis jó az a tudat, hogy Isten pontosan tudja : honnan jöttem, a nagy küzdelmek földjéről, a nyomorúságból.

   Téged is ismer, kedves Barátom. Most is figyeli az életedet, lelki és testi megpróbáltatásaidat.Légy bátor, és harcold a hétköznapok harcait. Megváltód szemmel tartja életedet. Szeret, és elkészitette számodra is a fehér ruhát.Ne keseregj, örvendezzél, mert nagy kegyelmetadott neked Isten: elfogadta Jézus vérét, amely megmosta bűnbánó szivedet.

   Ó, de csodálatos lesz, amikor Isten királyi trónja előtt megjelenhetünk, és az angyalok kérdezik: ,,Kik ezek itt fehérben?,, Akkor majd édes mennyei Atyám letörli könnyeimet. Ámen