Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a .......Szeretet ....... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
.......Szeretet ....... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„KÉRJETEK, ÉS ADATIK NÉKTEK!
Dr.
Helen Roseveare orvost egy éjjel szüléshez hívták. Bár a nővérekkel
együtt mindent megtett, amit csak tudott, az anya meghalt. Pici
koraszülöttet és egy kétéves leánykát hagyott hátra. A kongói eldugott
kis kórház missziói orvosát a tehetetlenség keserű érzése szorongatta.
-
Ha azt akarjuk, hogy a gyermek életben maradjon – fordult a
szülésznőkhöz - , egyenletes hőmérsékletet kell biztosítanunk a számára.
De
hát nem volt inkubátor, nem volt elektromosság! Az egyik nővér kerített
valami dobozt, s a csecsemőt vattába bugyolálva beletette. A másik
elsietett egy meleg vizes gumitömlőért. A harmadik pedig fűteni kezdett.
-
Végtelenül sajnálom, doktor – jelentette a gyógyeszközökért felelős
nővér -, megforrósítottam a vizet, s amikor beleöntöttem, a tömlő
szétrepedt. Pedig ez volt az utolsó meleg vizes gumitömlőnk.
Gyógyszertár
nem létezett, ahol másikat vehettek volna, így az orvos kiadta az
utasítást: „Nincs más megoldás, helyezzétek el a csecsemőt a tűz
közvetlen közelében, te pedig feküdj a baba meg az ajtó között, és
ügyelj, hogy a kicsit huzat ne érje.”
Másnap délben Dr. Roseveare
szokása szerint maga köré gyűjtötte az árva gyerekeket, hogy együtt
imádkozzanak. Felsorolta a különböző imatémákat, és beszámolt a kis
koraszülöttről is, hogy milyen erőfeszítésekre van szükség az életben
tartásához. Megemlítette a szétrepedt meleg vizes tömlőt, és elmondta,
mennyire sír a kétéves testvérke, hogy az édesanyja meghalt.
Imádkozás
közben egy Nammy nevű tízéves kislány az Úr elé vitte a hallottakat
azzal az egyszerű őszinteséggel, ahogy az afrikai gyerekek szokták:
„Istenem, kérlek, küldj nekünk egy gumitömlőt – de holnap már nem jó,
mert addigra a kisbaba meghal. Kérlek, küldd ma délután.” Majd
hozzátette: „De Istenem, nem küldenél akkor már egy babát is annak a
síró kislánynak? Úgy talán megérti,hogy még most is szereted őt!”
Mondhatott ilyen imára őszintén áment a misszionáriusnő? Az igazat
megvallva, nem nagyon hitte, hogy Isten ezt a kérést meghallgatja. Abban
természetesen nem kételkedett, hogy az Úr mindent megtehet. Hiszen
hányszor énekelt erről, és mennyiszer hallotta a prédikációkban! Valóban
lehetséges, hogy Isten ezzel az üggyel is foglalkozik?
A három év
alatt, mióta itt él – töprengett Helen -, még egyszer sem kapott
csomagot. Ilyesmi ide nem érkezik. Levél még csak jön hébe-hóba, ha akad
olyan, aki egyenesen errefelé utazik és elhozza. No, de tegyük fel,
hogy valaki otthonról, Nagy-Britanniából csomagot küldene – kinek jutna
eszébe meleg vizes tömlőt tenni bele? Hiszen itt forró az éghajlat!
„Aztán
körülbelül a délután közepén – mesélte a misszionáriusnő -, amikor
éppen az ápolónők iskolájában tanítottam, valaki ezzel az értesítéssel
állított be: „Doktornő, egy autó áll a háza előtt…”
Hazaszaladtam, de
mire odaértem, az autó eltűnt. A verandán azonban egy dobozt találtam,
amit Angliából küldtek. A könnyeimmel küszködtem. Úgy éreztem, egyedül
képtelen vagyok felbontani. Hívattam tehát az árva gyerekeket, és együtt
nyitottuk ki. Legfelül egy csomó ruha volt, élénk színűek, amit a
gyermekek annyira kedvelnek. Tágra nyílt szemmel lesték, amint egyik
darabot a másik után szedtem ki. Közben egyre imádkoztam: „Ó, Uram, csak
jusson belőle mindegyiknek! Aztán néhány kötött fásli következett a
leprások részére, ami a társaságot nem nagyon érdekelte. Majd egy
nagydarab szappan került elő, de ez még kisebb lelkesedést aratott. A
szemük azonban újra felcsillant, amikor gyümölcskeverékkel teli, csinos
csomagra bukkantam. Lesz belőle egy rakás sütemény hétvégére! Utána
pedig kiemeltem – egy teljesen új meleg vizes gumitömlőt! Elsírtam
magam.”
Nammy egészen elől állt a gyerekek között. Odafurakodott a
dobozhoz. „Ha Isten megküldte a palackot, el kellett küldenie a babát
is! – mondta izgatottan. Mindkét kezével belekotort a csomagba, és
előhúzta a babát. Felnézett Dr. Rosevearere és azt kérdezte: „Ugye,
mami, elmehetek a kislányhoz, hogy megtudja: Jézus szereti őt?”
A
csomag öt hónapig volt úton. Ez minden képzeletet felülmúl!
Öt
hónappal korábban Isten a szívére helyezte egy angliai vasárnapi iskolai
csoportnak, hogy csomagot küldjön a missziói területre. Valamelyik
tanítónak azt az ötletet adta, hogy tegyenek bele egy melegítő tömlőt
is, noha a csomag rendeltetési helye az Egyenlítő környéke volt. Az Úr
szólított meg egy gyermeket a messzi Angliában, hogy adja oda a babáját
egy anyátlan afrikai kislánynak.
Igen – Isten elindította válaszát
egy imára, mielőtt azt egy gyermek elmondta volna.
(Ézs. 65:24)”
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A tanitó tanitása.
Mit írnál a lapra?
Szól-e még Isten?
Hideg kezek