SZENT KÖLTÖZKÖDÉS

A templom ott már messze volt neked,
s emlékszem,a költözést tervezgetve,
azt kérdezted,hogy itt közelebb lesz.e,
" Közelebb,Édesanyám! Közelebb!"

És te akkor úgy örültél ezen.
Bár visszatartott zord idő,hideg tél,
az új otthonodból néha eltipegtél
még Isten hajlékáig nehezen.

Szemem könnyesen utánad tekint.
Hiszen....közelebb költöztél megint.
----mert minden földi közelség kevés!...

Oda,ahol templom nélkül szüntelen
maga az Isten van jelen!
Ó,mily boldog a szent költözködés!


Túrmezei Erzsébet

NE JÁRJ MAGADBA

Ne járj sehol,soha magadban,
mert könnyen elér.,a veszély,
Legyen kísérőd utaidban,
ki megvéd,megóv,megsegél,.

Hisz mid két oldalán utadnak
tátong a mélység,és neked
folyton vigyázva kell haladnod,
s botlástól lábad féltened.

A bűnnek réme ékes arcot
öltve magára,jön feléd.
Mézként kínálja gyilkos mérgét,
Csábosan rád vetve kezét..

Ne járj tehát soha se magadba,
bármerre lépj,bármerre menj,:
ó,hívj kísérőt oltalmadra,
ki bátor,hős és hű legyen!

Ez a kísérő,---én testvérem----,
ki lenne más,mint Mesterünk:
Megváltó Jézusunk,ki készen
kalauzol jönni velünk.


Csopják Attila

Hol a kilenc?

Tízen voltak Ők,akik könyörögtek,
Mert írtóztató volt már a sebük!
Tízen voltak Ők,akik Jézushoz jöttek,
És így kérték meg drága ,mesterük:
---Könyörülj rajtunk,mert gyógyíthatatlan
Nagy kínban fekszünk évek óta már!
Fertőzöttségünk oly kibírhatatlan,
Hogy megváltásunk lenne a halál!
De meglátott itt a szemünk most Téged,
Tudjuk,ki vagy,s hogy Istentől jövél,

Hogyan gyógyítod meg a betegséget.!
Élni kívánunk.....ó,könyörüljél.....
Tízen voltak ők,akik könyörögtek.
Jó helyre mentek kérni gyógyulást.
Mert az Úr Jézus meggyógyítá őket,
És megmutatta a szabadulást!
A borzalmaknak,megvetésnek vége!
Nem mondják rájuk már: " tisztátalan!"
Szétfoszló testük ezernyi fekélye
Nincs. Nem létezik. Míly csoda,oda van!
A rettenetes ,borzadályos élet,
A bélpoklosság,a szétfoszló íz
Nem látható,mert minden újra éled,
Mert meggyógyult most,meggyógyult a TÍZ!
......CSaK EGY ment vissza,hogy hálákat adjon,
Hogy megmutassa tiszta önmagát,
Csak egy,hogy örömkönnyekre fakadjon,
És magasztalja a legjobb Atyát!
Hol a kilenc? A többi gyógyult ember,
Ki könyörgött és gyógyulást kapott,
s a kín,e megmozdíthatatlan henger
Legördült róluk,nyomot sem hagyott.
Csak egy ment vissza,hogy hálát rebegjen,
Hogy megmutassa azt,hogy tiszta lett,
Hogy nem fekszik már pokoli sebekben,-
Hol van a kilenc? Mért van itt csak egy?
......Ma oltárt rakunk alázatos szívvel
Hálánk jeléül. Szívesen vegyed.
Jóságod vágyjuk énekelni itt el,
Mi, meggyógyított,boldog emberek.
Zengjük feléd az örömnek szavával
A dicsérést,a felmagasztalást.
Annak az EGYNEK szent hódolatával......
Fogadd szívesen e hálaadást.
Mindenki eljött a hálaadásra?
Vagy,mint a kilenc,csak úgy,oda lett?
Melyikünk mondja gyógyulását látva:
----Visszajöttem hozzád,mint az az EGY?
Visszajöttem,hogy örök hálazsoltár
Legyen életem,míg eljutok oda,
Hol örökké ég az áldozati oltár.
S a háladalnak nincs vége soha!

Kárász Izabella

Nagyon köszönöm, hogy olvashattam. Sajnos rohanó világunkban éppen a "lényegre" nem fordítunk elegendő időt!