MÁTÉ EVANGÉLIUMA

Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait,
az hazug, és abban nincs meg az igazság.
1 Jn 2,4

 

Ha valaki számba tudná venni, hogy valójában mennyire sokszínű az élet a Földön, találna elgendő okot arra, hogy higgyen Isten létezésében… Sok természettudós vált így hívővé vagy mélyült el hitében – bár ezt a személyes meggyőződéseket ritkán emlegetik a tudományos méltatások. Nyilvánvaló, hogy a vallások többnyire “statikus-dogmatikus” istenfelfogásai nem mindenkinek felelnek meg, sőt, a gondolkodó embert gyakran irritáják is a túlságosan emberszerű elgondolások a világmindenség Teremtőjéről. Albert Einstein mondogatta: “Én egy hitetlen hívő vagyok!” – s amikor egy templom előtt haladt el, a kalapját mindig megbiccentette… “Hitvallás” volt ez is – a maga módján.

„…és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Korinthus 13:2)

 

Folyton azt mondogatjuk, hogy a kapcsolatok fontosabbak számunkra, mint bármi más, de a cselekedeteink nem ezt mutatják. Minduntalan becsapjuk barátainkat és szeretteinket a pénz vagy az előrejutás kedvéért. A kapcsolatok olyanok, mint a virágok; ha nem gondozod és oltalmazod őket, akkor meghalnak. Ezért írja Pál: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból… és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4).

Igaz mese Luciferről    

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült, és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket - és szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt.

 

Isten és az Angyalok

Fénynek lenni- a lelkek különlegessége   Hoztam ma egy kedves történetet, ami ugyanúgy szól rólam, mint bármelyik olvasójáról, ugyanúgy szól nekem, mint Nektek kedves Titoktudók. Biztosan jól esik egy kis melegség és rezgésszint emelő léleksimogató ebben a szomorkás időben. Kívánom, hogy mindannyian ragyogjátok be fényetekkel a környező embereket és helyeket. Bennetek is ott a fény, csak ragyogjatok, szeressetek és éljetek!

„Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.”(139. Zsoltár 14-15. vers)
Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket. Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt: - Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!

Ha felismertük, miért nem kaptunk választ az imáinkra, akkor már tudunk összpontosítani arra, hogy megtanuljunk megszabadulni félelmeinktől és aggodalmainktól. Istent dicsőíteni mindenért, ez erőteljes szövetségesünkké válhat.

A kulcs az, hogy mindent átengedjünk Istennek, ami történik velünk, és higgyük, hogy Ő javunkra fordít mindent mindenben, és mindenen keresztül. Ekkor választ kapunk , és örömet is érzünk imáinkban, mielőtt még Isten bármit is tett volna. Békességünk lesz abban a tudatban, hogy Nála van a legjobb megoldás.

Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket.  Így szólt: “Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit. “

  

"A ház ura itthon van?", kérdezték.
"Nem", válaszolta az asszony. "Nincs itthon."

"Akkor nem mehetünk be, felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt. 
"Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!"

Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket"

"Együtt nem mehetünk be a házba," felelték.

„A vidám szív a legjobb orvosság.”

(Példabeszédek 17:22)

Egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye.Annak a botnak egy-egy végén lógtak,amit a nyakában hordott.Az egyik edényen volt egy repedés,míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.

A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény,már csak félig volt vízzel.Két teljes évig ez így ment,mindennap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére,hisz tökéletesen csinálta.De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét,és nyomorultnak érezte magát,hogy csak fele annyit tudott teljesíteni.A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.

wQ2hZZ rkpytipewfqv, [url=http://vnnpfonmgnwo.com/]vnnpfonmgnwo[/url], [link=http://jynlgxrpciic.com/]jynlgxrpciic[/link], http://juygryvxnids.com/