Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról.

A megnyitó beszédében ezt mondta: "Nem tarthatjuk vissza a

keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre.

Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük.

Sündisznó...

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni.

Kőbe vésve. . . . .

Két barát ment a sivatagban.

Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát
képen törölte
a
másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit
is, beleírta a
homokba:

"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol
elhatározták, hogy
megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani
kezdett, de a
másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:

"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:

Mikor megütöttelek, homokba írtad.

. . . . a békéről, a hitről, a szeretetről, és a reményről, amit sose veszítsünk el!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első:

- ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.

A második azt mondta:

- ÉN VAGYOK A HIT!

Sanos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.

-Apám, misszionárus szeretnék lenni népem lányai és asszonyai között - jelentette ki Liliy Singh, a vékony, sötéthajú indiai kislány.
    A büszke hindu szempillája megrebbent. Arcvonásai csodálkozást, haragot és megvetést fejeztek ki.
    - Nagy hibát követtem el - válaszolta elfúló hangon. - A missziói iskolába küldtelek, mert azt hittem, hogy jellemed elég erös, hogy ellen tudj állni a keresztyén tanításnak.

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják.

Egy gazdag család

Sosem felejtem el 1946 húsvétját. 14 éves voltam akkor. 12 éves öcsémmel, 16 éves nővéremmel és édesanyámmal éltünk. Édesapám öt évvel azelőtt meghalt, kereset és pénz nélkül maga mögött hagyva négy iskoláskorú gyermekét. 1946-ban egyik nővérem már férjnél volt, a bátyám pedig elköltözött otthonról. Egy hónappal húsvét előtt a gyülekezet pásztora bejelentette, hogy egy kivételes húsvéti adományt kezdünk el gyűjteni, amivel egy szegény családon segítünk.

Hitrejutás egyeteme

A kocsi szélvédőjére vaskos hópelyhek hullottak. Gyorsan bekapcsolta az ablaktörlőt. Közben gondolkodott magában: Minden csak hit kérdése? Ilyen egyszerű lenne? De ő néha nem tud nem tud hinni! Nem megy. Nem ért semmit. Se magát, se azt, hogy az Úr mit vár el tőle. Így elég nehéz hinni. Mások mindig tudnak? Nekik miért megy? Neki miért nem? Talán nem is tért meg? Dehogynem! Hisz akkor tudott hinni. Akkor minden egyszerű és csodálatos volt.

Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a 
 reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében. Bejelentették a 
 járatot.

 A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta 
 lányának: "Szeretlek, és eleget kívánok neked." A lány így válaszolt: 
 "Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem 
  is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu."


 Megpuszilták egymást, majd a lány távozott.

A vak leány

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.

Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte:

- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak.

A tégla

Egy fiatal és sikeres vállalatvezető utazott egy kissé gyorsan az új Jaguarjában. Figyelte a gyerekeket a parkoló kocsik között és lelassított, amikor, úgy vélte, lát valamit, de mégsem. Az autója továbbment, senki sem bújt elő. Ehelyett egy tégla zúzódott szét a kocsi ajtaján!
Rátaposott a fékre és visszatolatott oda, ahol a követ dobták. A mérgesen kiszállt a kocsiból és megragadta a legközelebbi gyereket. Nekinyomta egy parkoló kocsinak és ráordított:
- Mi volt ez az egész?

Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.

Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát.

Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.

"Apa! Rántsd ki a lábamat a tűzből!"

   Katalin egy tehetséges egyetemista lány,  felkeresett egyszer egy sátoros evangelizációt. 
Isten munkálkodott ezen esték alkalmával némelyek szívében, és így jó néhány ember megtalálta Jézust mint Szabadítóját. 
   Isten nagyon komolyan szólt ehhez a leányhoz is, és meggyőzte őt elveszett és bűnös állapotáról. Könnyek folytak leKatalin arcán. Gyorsan elővett egy zsebkendőt, és letörölte a könnyeit

4. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi  egyebet sem tudnak tenni. 
5. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom nektek: Tőle féljetek. 
6. Ugye, öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. 
7. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél 
értékesebbek vagytok.

Törött cserépedények .

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy
végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés,
míg a másik tökéletes volt? s mindig egy teljes adag vizet szállított. A
pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig
volt vízzel. Két teljes évig volt ez így, nap mint nap, a vízhordozó már
csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a hibátlan
edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen látta el a feladatát.

A legnagyobb kérés...

"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot...
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem kesereű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem!

AZ ÉLET SZÉP

"Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második.
Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz, és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek.
Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut.

Francesco Petrarca (1304-1374):
SIRATOM ELMÚLT ÉVEIM...

Siratom elmúlt éveim, mikor csak
halandó dolgok gyönyörét akartam,
s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban,
hogy nem silány példát adnék a kornak.

Ki látod, vétkeim hogy megtiportak,
Ég Ura, láthatatlan, halhatatlan,
eltévedt lelkemet segítsd a bajban,
s bennem kegyelmesen pótold a korcsat.

Ha már viharban s háborúban éltem,
haljak meg békén, és ha ittlakásom
nem volt dicső, legyen elköltözésem.

Ami időm még hátravan s halálom
kezedbe tészem, nyújtsd kegyesen értem,
tudod, Te vagy reményem e világon.

Michelangelo Buonarroti (1475-1564):
AZ ÉLET ALKONYÁN

Életem immár lassanként elér,
törékeny bárkán, tenger viharán át,
a közös révbe, ahol számadását
adja jó s rossz tettéről, ki betér.

Most látom, a szenvedélyes szeszély,
mely bálványommá a művészet álmát
tette, valójában milyen sivárság,
s milyen kín a vágy annak, aki él.

Szerelmi álmok, hiúk, üresek!
mi lesz most, hogy két halál is közelget?
Egy biztos, egy fenyegetőn mered rám.

Már nem nyugtat meg véső és ecset;
egyet kívánok: az égi szerelmet,
mely karját tárja felénk a keresztfán.

Magasztaló ének

Dora Rappard után németből




Őneki élek! Milyen öröm!
Jézusban gazdag ajándéközön:
isteni vezetés és védelem,
diadal bűnöm és inségeken.


Jézust dicsőítve, hadd mondom el:
Nagyobb Megváltóra senki se lel!
Hol, aki áldással, fénnyel betölt?!
Senki, csak Jézus! Dicsérjük Őt!!!!!!!!!!!!!!!

John Milton (1608-1674):
A VAK SZONETTJE

Tűnődöm olykor, mért szállt rám homály
éltem felén? E tág föld vak legén
talentumom tétlen mért rejtem én,
mely így elásva bennem kész halál?

Ha majd a számonkérő óra száll,
Uram feddése nem lesz-é kemény?
"Mit kezdjek így, ha nincs munkámra fény?" -
lázongok halkan. Ám vigaszt talál

türelmem és szól: "Senki sem viszen
méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd
Igáját, úgy a jó. Hisz Ő a szent

király. A szárazföldön és vízen
sürögteti szolgái ezreit
s az is cselédje, ki csak vár s mereng".

Berzsenyi Dániel:
FOHÁSZKODÁS

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

A legmagasb menny s aether uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek: a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.

Te hoztad e nagy Minden ezer nemét
A semmiségből, a te szemöldököd
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.

Téged dicsőít a zenith és nadir.
A szélvészek bus harca, az égi láng
Villáma, harmatcsepp, virágszál
Hirdeti nagy kezed alkotásit.

Tudsz e imádkozni?

Ha fáj a szived,tudsz e imádkozni?
A sok gondok,bajok közt,mond
Istenhez tudsz e fohászkodni?
Jóban rosszban Isten segitségét kérni?

A boldogság szele ha megérint,mond
Istennek tudsz e köszönetet mondani?
Ha öröm vagy bánat ér,mond
Istenhez tudsz e fohászkodni?

A munkádra áldást,mond
Tudsz e valaha is kérni?
A felkelő Napért,mond
Tudsz e köszönetet mondani?

A családodért,barátaidért,mond
Tudsz e áldást kérni?

   Ma ezt az igét olvastam : " Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, mig győzelemre nem viszi az igaz itéletet.

                                                                                              (Mt. 12,20)

     Újra divatba jött a nádfedél, a nagyon előkelő miliomosok palotáit, a hires mulatóhelyeket, szállodákat fedik be náddal.

Sátán összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta:

- Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak
istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük.

Kértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.>>

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni, megszerezni kell.>>

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.>>

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem.

A hivő ember állandó birálatnak, kritikánakvan kitéve. Akik figyelik, szemmel tartják, elvárják, hogy a hivő ember soha ne tévedjen, ne vétkezzen, az idegei kötélből legyenek, a türelme olyan legyen , mint a gumi, lehessen a végsőkig fesziteni." Te Isten gyermeke vagy , neked türnöd kell!" S ha a hivő elfárad, megbotlik, vétkezik, azt azonnal felnagyitva pletykálják.

    Az Úr Jézust a saját falujában a szomszédai, de még családjának tagjai sem értették meg.

Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehéritették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.

                                                                                                     (Jel. 7,14-15)

Sokszor, amikor lelki mérlegre állitom vagy az Ige tükre előtt vizsgálom magam, szomorúan látom, hogy milyen gyenge vagyok, megint folt esett a lelkemen, mert megint rettegek, elkeseredem, türelmetlen vagyok. Imádkozás közben észrevétlenül a gondolataim egyszer csak máshol csatangolnak, sokszor nem tudok komolyan koncentrálni az imádságra. Amikor észreveszem, annyira fáj.

Mert az az Isten iránti szeretet , hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.

                                                                                                                           (Jn. 5,3)

  Hányszor bizonygattam: szeretlek, Uram! De eljött az idő, amikor szeretnem kellett az Urat tettekkel, cselekedetekkel, döntéseimmel.

Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.

                                                                      ( Kor. 1 18)

     Messze, fent egy hegyen,

     áll egy régi kereszt,

     jelképe ez a szenvedésnek.

     Hol a tiszta és szent,

     minden bűnösért megöletett.

      Szivembe zárom emlékedet,

      kedvesebb vagy te minden felett.