NÉVNAPODRA A világnak egy gyönyörű napja, Az életed boldog napja- Ezt most ünnepeld, Boldogságod ma ebben leld. Sorban jönnek barátok, Felébrednek régi álmok. Idd az égbolt méz-porát, A nap sugarait szórja rád. Öleld a szeretteidet, Ők is szeretnek Téged. Csillagról csillagokra – Szállj fel magasba. Álom nem kell, csak valóság, Halld szíved tanácsát. Ő vezérli életed, S csak azt öleld, kit ő szeret. Légy boldog, amíg ő dobog, És ki szeret-elfeledni, sosem fogod…

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

AZ ÉGBOLT TART MINKET

 

Az égbolt tart minket átölelve,

Alattunk a föld,és a tavakban

Nádszálak közt madárfészkek.

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy
felmagasztaljon titeket annak idején" (1Pt 5,6).


Ez az Ige olyan, mint egy ígéret: ha megalázzuk magunkat, Isten felemel. Az alázatosság megbecsüléshez vezet: az alázat a felemeltetéshez vezető út. Isten keze, amely megaláz minket, egyben várja is, hogy mikor emelhet fel, mikor vagyunk már elég erősek ahhoz, hogy áldását elviselhessük. A győzelem ára a meghajlás. Sokan hajlonganak az emberek előtt, mégsem kapják meg a remélt előnyöket.

„Nektek adom meg a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket"
(Csel 13,34).


Az embereknél semmi sem biztos, Istennél viszont minden az. Ez kiváltképpen vonatkozik a szövetségre, amelyet Isten velünk kötött, amint Dávid mondja: „Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent"
(2Sám 23,5).

Biztosak vagyunk abban, hogy az Úr komolyan veszi kegyelmét. Az Õ ígérete nem puszta szó, hanem igazság és hatalom. Kegyelme valóságos kegyelem.

„Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de föltámadsz kijelölt sorsodra a végső napon!"
(Dán 12,13).


Nem értünk minden próféciát, mégis örömmel, és nem viszolyogva fogadjuk azokat. Atyánk döntései között egy sincs olyan, amelytől gyermekeinek meg kellene ijedniök. Még ha a pusztító utálatosság kerül is uralomra, az igazi hívő akkor sem fog beszennyeződni, sőt megtisztul és megérlelődik a próbák között. Még ha az egész föld lángba borul is, a választottakon a tűznek még a szaga sem lesz érezhető.

Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.  Máté 5,44-48

A megbocsátás nem egy egyszeri tett, hanem egy életre szóló módszer azzal a céllal, hogy Krisztus minden áldásában részesülhessünk.

A keresztségünk, nagyon sokrétű és kimeríthetetlen. Pál mindenre gondolva, sok mindenben ad tanácsokat, ezért kell Isten igéjét állandóan forgatni és tanulmányozni, hogy nehogy megfeledkezzünk róla. Aki ezt teszi és kéri, hogy az Úr szóljon hozzá, az meg is tapasztalja, hogy sokszor ott nyissa ki bibliáját, ahol Isten szeretne neki mondani , vagy üzenni valamit. Az egymással törődésben is sok minden benne van.   Adakozzatok a szentek szükségeire és a vendégszeretetet gyakoroljátok.

KEYlKe vikkdtyvewxs, [url=http://fgndxvramiaz.com/]fgndxvramiaz[/url], [link=http://jrjqubbtowlh.com/]jrjqubbtowlh[/link], http://mgfebglrdmgw.com/

Helen Bereg
Szeretem érintésed

Szeretem érintésed.
Reggel összedugjuk fejünk,
Orrunk kedveskedő játéka
Elvarázsolja jelenünk.
Egymás vállán megpihen
Kényszerű elválás fájdalma.
Mesélő szemek nézik egymást,
Ujjam végigszalad szád ívén
s feltámad az elfojtott érzés:
Ó bárcsak csókolnám már az ízét!

Szeretem simogatásod.
Bőröm kezednek visszaköszön.
Délután kisszobánk varázsa
Végtelen, időtlen öröm.
Ezerszer suttogom, szeretlek.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A NAPOK ÉS A SZEMEK

 

A napok és a szemek sugara,

A fáké és a virágoké.

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Vándor roskad le az útszél kövére. Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne! De nem megy tovább! Hogyan érje el, ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog. Azóta annyi minden összeomlott. Magára maradt. Szép napoknak vége. Keserves, árva lesz az öregsége. Szívében ott a kérdés szüntelen: Mért lett ilyen az út, én Istenem?! Ahogy így töpreng, kicsordul könnye, és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A JÉGESŐ KÖNNYEI

 

A jégeső bús könnyei a földön peregnek.

MESE EGY KICSI KÉZRŐL

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

HIÁBA

 

Hiába vagyok én a napod, ha nincs nyitva az ablakod,

Hiába vagyok a csillagod, ha nem látod, hogy feletted mi ragyog.

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?

Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!

Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra.

A megbocsát kifejezés szó szerint azt jelenti angolul: elajándékozni

A megbocsájtásnak igen kevés tennivalója van a másik emberrel; ez a Te döntésed.

Olyan, mint a széndioxid kilégzése a testedből, mert tudod, ha magadban tartod az csak ártani fog.

Ezért engedd ki. Rajta - bocsásd ki. Hagyd, hogy az összes keserűség kimenjen, és helyére lélegezd be a szeretetet!, megbocsátást, elengedést!

Tudom nehéz.

A szeretet próbája a megbocsátás, elengedés.

Ha valamit nem bocsátasz meg, újraéleszted.

Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott. Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor épp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott, észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz.

Itt ebben a világban mindenkinek természetfölötti forrásból kell élni. Az egész életünknek kell Istentiszteletté válni. Bármit teszünk itt vagy máshol a leghétköznapibb dolog is tiszteli Istent vagy épp ellenkezőleg, nem tiszteli őt.

   Az Írás mondja, hogy bármit amit teszünk vagy cselekszünk Isten dicsőségére tegyük. A sáfárság üzenete kiterjed az egész életünkre.

 

Hogy is keveredhetünk adósságba?

    A fogyasztói társadalom legjellemzőbbje a reklám.

A Bölcs Hernyó


Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van...
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem... Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább! Végzek magammal, így döntöttem.

Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek.

Egy indiai legenda

 

 

Egy indiai legenda szerint egy ferfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel.
Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi.

Az új edeny büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire keszitették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökeletesen ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűseges munkájának a következményei voltak.

Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó..

Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával..

Az egyik legszebb történet az evangéliumokban a hitről a vak Bartimeus története.

Ott ül ez a szerencsétlen ember az út szélén. Láthatólag senki se törődik vele, személye kényelmetlen és kellemetlen, csak egy zavaró tényező a Jézus körül tolongó tömegnek. Leginkább azt szeretnék, ha ott se lenne, hisz úgy kiabál és olyan dolgokat mond, amik megbotránkoztatóak és veszélyt jelenthetnek. De olvassuk el először a történetet:
„Közben Jerikóba értek.