<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.h1, li.h1, div.h1 {mso-style-name:h1; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.lyra, li.lyra, div.lyra {mso-style-name:lyra; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

HIMNUSZ a PÁVÁNAK

Emeld föl a fejedet
Büszke, szép nő,
Ki hordozod a világ szerelmét
Szívedben.

"...adjatok...nem várva viszonzást..."(Lukács 6:35)

Ha komolyan gondolod,hogy olyan szeretnél lenni, mint Jézus, akkor figyelj jól az Ő szavaira:"...Kérdezd meg magadtól, mit szeretnél, hogy mások tegyenek érted, azután légy kezdeményező és tedd meg azt értük! "...adj, viszonzást nem várva. Soha nem fogod megbánni - ígérem(Lukács 6:31-35)
A szeretet nem vár viszonzást.

Adj akkor is, ha soha nem köszönik meg!
Bocsáss meg akkor is, ha ők nem bocsátanak meg!

"Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad" (2Sám 23,5).


Ez az Ige nem egy ígéret csupán, hanem ígéretek gyűjteménye - egész doboz tele drágagyönggyel. Isten velünk kötött szövetsége pedig a kincstár, amely mindezeket a drágaságokat tartalmazza.

Dávid utolsó szavai ezek, de legyenek ma az enyémek. Először is a sóhaj: a dolgok nem úgy mennek nálam és az enyéimnél, ahogyan szeretném; próbák, gondok és bűnök gyötörnek, mindezektől kemény a párnám.

"Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert..." (Jer 31,12).


Milyen kiváltság, ha a mennyei Gazda műveli lelkünk kertjét: nem sivár többé, hanem olyan lesz, mint az Úr kertje. Védve van a pusztaságtól, mert a kegyelem fala veszi körül, tanítással van beültetve, szeretet jár-kel benne, mennyei fegyelem neveli palántáit, Isteni erő őrzi és készíti elő az Úrnak való gyümölcstermésre.

Eső híján viszont a kert is kiszáradhat, ilyenkor növényei hervadoznak és majdnem elszáradnak.

A Megtartó

Valakinek a szívét nagyon megérintette egyik barátjának a halála, ezért kifejezte vágyát, hogy keresztyén életet kezd. Ezt elmondta egy lelkipásztornak is:
„Csak egy ok miatt tétovázom: félek attól, hogy nem tudok kitartani. Tudja, ahol dolgozom, elég sok durva fickó van. Nem hiszem, hogy egyetlen keresztyén is lenne köztük."

Válaszul a lelkipásztor kiemelt egy virágot az asztalon levő vázából és ezt mondta:
„Látja ezt a virágot? Ez a mocsárban nőtt fel.

A megbocsátás

Corrie ten Boom a megbocsátást egy harangkötélhez hasonlította. Ha harangozni akarunk, akkor egy darabig húzni kell a kötelet, mire megszólal a harang. Ten Boom mondta, hogy a megbocsátás a kötél húzása, hogy szóljon a harang. Ez ennyire egyszerű. Amikor rendszeresen meghúzzuk a harangkötelet, a harang egyenletesen szól, a lendület viszi tovább. Ha a kötelet elengedjük, a harang még szól egy darabig, de végül elhal a hangja.

"Istenem, kérlek, szólj hozzám!", suttogta az ember.
És a réti pipis énekelni kezdett.
De az ember nem hallotta meg.

Így az ember kiáltott: "Istenem, kérlek, szólj hozzám."
Mennydörgés rázta meg az eget, és villámlás hasította ketté.
De az ember nem hallotta meg.

Az ember körülnézett és azt mondta: "Istenem, engedd meg, hogy lássalak."
És felragyogott a nap az égen.
De az ember nem látta.

Erre az ember még hangosabban kiáltott: "Uram, tégy csodát!"
És új élet született a világra.

REGGELTŐL-ESTIG Reggeltől estig, estétől reggelig, Csak magam vagyok. S minden percben, órában Rád gondolok. Mozdulatlan fekszem, Testem megrezzen, Apró ujjaid járják végig bőröm pórusait. Szemed játéka körülöttem A szunnyadó csendet átjárja. S a falon az óra tik-tak, mondja, S belülről ezt tátogja neked s nekem, Minden perc kezdete, és minden óra vége Te vagy, őszinte szerelem. Tudtam, s tudom, hogy vagy nekem, Érzem, lassan felemeled fejed Szemed pilláid felnyílnak, S kérdeznél, de nem mersz, Mint ahogy nekem is torkom kiszáradt, Összezárt, s benne egy válasz megfogant. Nehogy azt hidd hogy nem szeretlek, Hogy valaha is elfeledlek. Szeretlek.

...mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád." (1Péter 5:5)

Alázatos. Kevély. Mélységes ellentét pár. Talán olyan mélységes ellentét pár, mint: igaz és gonosz. De miért is sérti a kevélység annyira Istent?

Ésaiás próféta szavai szerint azért, mert a kevélység mögött az Isten elleni lázadás lelkülete húzódik meg: "Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!

MA EZT A CSODÁLOTOS TÖRTÉNETET OLVASTAM, GONDOLTAM MEGOSZTOM VELETEK:

Egy  nap, mikor elsős voltam a gimiben, egy  srácot láttam az osztályomból hazafelé  gyalogolni. Kyle-nak hívták. Úgy tűnt,  mintha az összes könyvét cipelte volna.  Azt gondoltam magamban: „Miért vinné haza  valaki az összes könyvét pénteken? Biztos  egy eminens”. Kellemes hétvégét terveztem  (bulik és focimeccsek a haverokkal), így  hát megráztam a vállamat, és továbbmentem.  Ahogy sétáltam, láttam, hogy egy csapat  fiú közeledik felé. Odafutottak hozzá,  kiverték a könyveit a kezéből, és  elgáncsolták, úgy hogy teljesen piszkos  lett a ruhája. A szemüvege lerepült,  és körülbelül 3 méterre a füvön  landolt. Felnézett, s a szeme kimondhatatlan  szomorúságot tükrözött.  

Odasiettem  hozzá, és ahogy a szemüvegéért kúszott,  könnyeket láttam a szemében. Ahogy átnyújtottam  a szemüvegét vigasztalni próbáltam: „Azok  a srácok csirkefogók, igazán büntetést  érdemelnének.”. Rám nézett és így szólt:  „Köszönöm”. Hatalmas mosoly ragyogott az  arcán. Azon mosolyok egyike volt, amely  igazi hálát tükrözött. 

Segítettem  neki felszedni a könyveit, és megkérdeztem,  hol lakik. Kiderült, hogy nem messze  tőlem. Furcsa volt, hogy soha nem láttam  errefelé eddig, mire azt válaszolta, hogy  magántanuló volt. Soha nem barátkoztam magántanulóval  ezelőtt. Egész hazafelé vezető úton beszélgettünk,  segítettem vinni a könyveit. Igazán aranyos  srácnak találtam. Megkérdeztem, hogy akar-e  szombaton velem és a barátaimmal focizni,  ő igent mondott.  Egész hétvégén  együtt voltunk és minél inkább megismertem  Kyle-t annál jobban megszerettem őt, akárcsak  a barátaim. 

Eljött  a hétfő reggel, és Kyle ugyancsak hatalmas  könyv halommal igyekezett az iskola felé.

Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erröl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

CSENDES NAPOK

Csendes, esős napok,

Repedt tükrök és elveszett szavak.

Gyermekek intelmei szüleikhez

Ne kényeztess el! Tudom, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.
Légy velem határozott, ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban!
Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek föl, te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethetsz!
Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon, "nagy"-ként próbálok viselkedni.

A fösvény

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
- Használtad te azt az aranyat?

A két szerzetes története

Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája.
Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton.

Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt:
Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!
A másik csendesen megjegyezte:
Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod most is magaddal?”

Nagyon tanulságos ez a történet, mert mi emberek nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy ha valami nem  tetszik nekünk, vagyis nem a mi elképzelésünk szerint történik, akkor bizony mint terhet sokáig cipeljük magunkkal, mert nem vagyunk képesek letenni azt a gondolatot, „terhet”, ami bizony az életünket nagyon megnehezíti, ha sokáig foglalkoznunk a témával.

VANNAK OLYAN HÍVŐk, AKIK NEM JUTNAK A MENNYBE? AZ ÓSZÖVETSÉG HÍVEI A MENNYBE JUTOTTAK?

2.1. A hívők egysége

Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy az Újszövetség minden hívő egységéről beszél, ahogyan ezt az előző igéből láthatjuk (valamennyi hívő Ábrahámmal együtt nyer áldást), és más igehelyek is megerősítik ezt az álláspontot.

Lukács 13:25-29 világosan mutatja, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob, az összes prófétával együtt, valamennyi megváltottal együtt lesz Isten országában.

"Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (János 12:24-26)

Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól:
Mit tegyünk?

„Ti vagytok a föld sója.” (Mt. 5:13.a.)

A főutca egy kapubejárója tövében középkorúnak látszó, ápolatlan ember kuporog.

Nem könnyű eldönteni, van-e valami baja is, vagy csak egyszerűen koldul.

Nem néz senkire, nem szól semmit, csak földreszegezett tekintettel bámul maga elé. Mellette egy ócska bádogcsupor, s egy állónaptárszerűen félbehajtott kartonpapír, rajta ez a szöveg:

"Ma még nem ettem".

Rezzenéstelen arccal nézi olykor az elhaladó lábakat, s akkor sem látni érzelmet rajta, amikor némi apró csörren a csuporba hullva.

Az ajándékba kapott mosoly

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagycsaládban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.

De mi lebegünk...

Milinda, a hatalmas király azt mondta az öreg papnak:
-Te azt mondod, hogy aki száz éven keresztül mindenféle lehetséges rosszat elkövet, de a halála előtt bocsánatot kér Istentől, újjászülethet az égben. Viszont ha valaki csak egy bűnt követ el, de azt nem bánja meg, akkor a pokolban végzi. Igazságos ez? Száz bűn könnyebb, mint egy?
Az öreg pap így válaszolt a királynak:
-Ha fogom ezt a nagy követ és a víz felszínére helyezem, le fog
süllyedni, vagy lebegni fog?

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Együtt

Az ember szikrázó,
Villám-pillanata
Tátongó mélységet
És vidám ragyogást
Önt ki magából.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A TE NAPOD

Ha majd elindulsz hazafelé,

Válaszd a leghosszabb utat,

Mely csupa kaland és engem kutat.

ELREJTHETNÉ KEZED Elrejthetné kezed édes testedet, Mert hisz ezért van a kezed, Testedet elrejtve lecsuknád szemed, S ha kinyitnád újra, Meglátnálak benne, Kezed a testemen, rövid utakon jár, S a tenyered völgyében fénylik egy tükör, S tudja, ujjaid mit oldanak, S tudja, hogy álmaid mit hordoznak, Mit ajkad és melleid is tudják, Hova visszatérnek boldog testem útján, Boldogságra lelnek, Mikor ajkad nyílik, duzzad a melled, Pirul merev arcom, Kezeid a test takarója Lábad és a törékeny derék A testem átölelve Átlép egy boldog szerelembe. Áraszd rám a gyönyört, Mint a friss hajnalt, S apró szárnyad alatt Sziklád hasadékában pihenve Benned tenyészem és lüktetem véredben. Már mindig itt zsongsz bennem, S mint vízben a nádszál pucérra vetkőzve, Te minden éjszakát kioltasz szomjaddal, Hogy velem együtt légy-boldogan.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

TIZENHAT ÉV

16 év annyit ér, amennyit most a cél,

Nem találja, ha külön téved,

Mert az emberek a szív mélyén testvérek.

"Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!
Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, tegyetek jót haragosaitokkal és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátok fiai, aki felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek?

Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
 
Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged.
 
Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...

"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot.
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog?
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út,
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem!