"Istenem, kérlek, szólj hozzám!", suttogta az ember.
És a réti pipis énekelni kezdett.
De az ember nem hallotta meg.

Így az ember kiáltott: "Istenem, kérlek, szólj hozzám."
Mennydörgés rázta meg az eget, és villámlás hasította ketté.
De az ember nem hallotta meg.

Az ember körülnézett és azt mondta: "Istenem, engedd meg, hogy lássalak."
És felragyogott a nap az égen.
De az ember nem látta.

Erre az ember még hangosabban kiáltott: "Uram, tégy csodát!"
És új élet született a világra.

REGGELTŐL-ESTIG Reggeltől estig, estétől reggelig, Csak magam vagyok. S minden percben, órában Rád gondolok. Mozdulatlan fekszem, Testem megrezzen, Apró ujjaid járják végig bőröm pórusait. Szemed játéka körülöttem A szunnyadó csendet átjárja. S a falon az óra tik-tak, mondja, S belülről ezt tátogja neked s nekem, Minden perc kezdete, és minden óra vége Te vagy, őszinte szerelem. Tudtam, s tudom, hogy vagy nekem, Érzem, lassan felemeled fejed Szemed pilláid felnyílnak, S kérdeznél, de nem mersz, Mint ahogy nekem is torkom kiszáradt, Összezárt, s benne egy válasz megfogant. Nehogy azt hidd hogy nem szeretlek, Hogy valaha is elfeledlek. Szeretlek.

...mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád." (1Péter 5:5)

Alázatos. Kevély. Mélységes ellentét pár. Talán olyan mélységes ellentét pár, mint: igaz és gonosz. De miért is sérti a kevélység annyira Istent?

Ésaiás próféta szavai szerint azért, mert a kevélység mögött az Isten elleni lázadás lelkülete húzódik meg: "Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!

MA EZT A CSODÁLOTOS TÖRTÉNETET OLVASTAM, GONDOLTAM MEGOSZTOM VELETEK:

Egy  nap, mikor elsős voltam a gimiben, egy  srácot láttam az osztályomból hazafelé  gyalogolni. Kyle-nak hívták. Úgy tűnt,  mintha az összes könyvét cipelte volna.  Azt gondoltam magamban: „Miért vinné haza  valaki az összes könyvét pénteken? Biztos  egy eminens”. Kellemes hétvégét terveztem  (bulik és focimeccsek a haverokkal), így  hát megráztam a vállamat, és továbbmentem.  Ahogy sétáltam, láttam, hogy egy csapat  fiú közeledik felé. Odafutottak hozzá,  kiverték a könyveit a kezéből, és  elgáncsolták, úgy hogy teljesen piszkos  lett a ruhája. A szemüvege lerepült,  és körülbelül 3 méterre a füvön  landolt. Felnézett, s a szeme kimondhatatlan  szomorúságot tükrözött.  

Odasiettem  hozzá, és ahogy a szemüvegéért kúszott,  könnyeket láttam a szemében. Ahogy átnyújtottam  a szemüvegét vigasztalni próbáltam: „Azok  a srácok csirkefogók, igazán büntetést  érdemelnének.”. Rám nézett és így szólt:  „Köszönöm”. Hatalmas mosoly ragyogott az  arcán. Azon mosolyok egyike volt, amely  igazi hálát tükrözött. 

Segítettem  neki felszedni a könyveit, és megkérdeztem,  hol lakik. Kiderült, hogy nem messze  tőlem. Furcsa volt, hogy soha nem láttam  errefelé eddig, mire azt válaszolta, hogy  magántanuló volt. Soha nem barátkoztam magántanulóval  ezelőtt. Egész hazafelé vezető úton beszélgettünk,  segítettem vinni a könyveit. Igazán aranyos  srácnak találtam. Megkérdeztem, hogy akar-e  szombaton velem és a barátaimmal focizni,  ő igent mondott.  Egész hétvégén  együtt voltunk és minél inkább megismertem  Kyle-t annál jobban megszerettem őt, akárcsak  a barátaim. 

Eljött  a hétfő reggel, és Kyle ugyancsak hatalmas  könyv halommal igyekezett az iskola felé.

Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erröl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

CSENDES NAPOK

Csendes, esős napok,

Repedt tükrök és elveszett szavak.

Gyermekek intelmei szüleikhez

Ne kényeztess el! Tudom, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.
Légy velem határozott, ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban!
Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek föl, te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethetsz!
Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon, "nagy"-ként próbálok viselkedni.

A fösvény

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
- Használtad te azt az aranyat?