"Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!" (Zsolt 81,11).

Milyen nagy buzdítás ez imádságra. Mi magunktól csupán kicsiny dolgokat kérnénk, mert nem is érdemlünk nagyokat. Urunk azonban arra biztat, hogy kérjünk nagy áldásokat. Legyen az imádság életünknek olyan természetes cselekedete, mint az, hogy kinyitjuk a szánkat. Ugyanolyan természetes és őszinte megnyilatkozás. Ha valakinek nagyon fontos mondanivalója van, jól kinyitja a száját, igehelyünk is arra biztat, hogy legyünk igazán buzgók a kérésben és könyörgésben.

Ez az Ige azt is jelenti, hogy bátran kérhetünk Istentől nagy áldásokat.

Az Újszövetségben már a szentek megtapasztalásai alapján ismerhetjük meg a bibliai igazságokat. A tizenkét apostol személyesen  tapasztalata meg Istent, Krisztusban. Jézus kiküldte tanítványat, azzal a feltétellel, hogy bízzanak benne, mert Ő gondoskodik róluk.

"se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére."  Mt 10:10,

Amikor mi is beállunk a szolgálatba és hirdetjük az evangéliumot, bízzunk az Úrban, minket sem fog cserben hagyni.

Az Úristen azt mondta neki:

- Mutasd meg, mit hoztál át az életedből!

Az ember kinyitotta a bőröndöt, s megdöbbenve látta, hogy az szinte teljesen üres.

Akkor tanakodának egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték Őelőtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az Ő nevét.
– Malakiás 3:16
 
Észrevetted már, hogy azok, akik a legizgalmasabb, legfelemelőbb bizonyságokat teszik, egy ideig nyomás alatt voltak? Ők azok, akik hűségesek maradtak, kitartottak, amikor nehéz helyzetben voltak. Ők azok, akik a leginkább kétségbeejtő anyagi helyzetben is elhitték Isten ígéretét a gyarapodásra, és egy halálos betegség idején is bíznak Istenben, hogy meggyógyítja őket.

Ki tudna erről a témáról elfogultság nélkül beszélni? Vajon nem tértünk-e mindnyájan nagyon messzire attól, ami kezdetben volt, ami az Úr Jézust, az apostolokat és az első keresztényeket jellemezte?

    Valljuk meg becsületesen: A jólét a maga csábító erejével többé-kevésbé mindannyiunkat igézet alatt tart. A minőségi élet, a magasabb életszínvonal utáni vágy és hajsza elnémította Isten Igéjének örök érvényű követelését: „Keressétek először Istennek országát …!” Az „először” a rangsorban elfoglalt hely értékét mutatja.

Sok évvel ezelőtt Mrs. Thompson 5. osztálya előtt állt, és azt a hazugságot
mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti.
De ez lehetetlen volt, mert az első sorban egy Teddy nevű kisfiú olyan
rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában élvezettel írt
a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére a
legrosszabb érdemjegyet írta.

Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és
megdöbbent Teddy előző tanítóinak bejegyzésein.

Mit írnál a lapra?
 
Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.

Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

„Az élet minden, a halál fenyegető veszély, amelytől irtózunk.” Ez a jelszó ebben a világban. A keresztény ember azonban, Isten akaratának megfelelően, másként ítéli meg mindkettőt. Így az egész más hangsúlyt nyer:

Sokat beszélnek ma az ún. „változás korá”-nak válságáról, amely az emberi élet derekán áll be. Minden ember, tudva vagy nem tudva belekerül ebbe a korba, hacsak előbb meg nem hal.

    Az ember érettebb lett, mind hivatásában, mind társadalmilag különleges terheket hordoz és a nemzedékek tekintetében is súlyos felelősség nehezedik rá sok területen. És pontosan ebben az időszakban válik számára kérdésessé a jövője, az egész rohanó élet értelme és támad fel benne szabadulás utáni vágy a nyomasztó terhek alól még a házasság és család terén is.