Magasztaló ének

Dora Rappard után németből




Őneki élek! Milyen öröm!
Jézusban gazdag ajándéközön:
isteni vezetés és védelem,
diadal bűnöm és inségeken.


Jézust dicsőítve, hadd mondom el:
Nagyobb Megváltóra senki se lel!
Hol, aki áldással, fénnyel betölt?!
Senki, csak Jézus! Dicsérjük Őt!!!!!!!!!!!!!!!

John Milton (1608-1674):
A VAK SZONETTJE

Tűnődöm olykor, mért szállt rám homály
éltem felén? E tág föld vak legén
talentumom tétlen mért rejtem én,
mely így elásva bennem kész halál?

Ha majd a számonkérő óra száll,
Uram feddése nem lesz-é kemény?
"Mit kezdjek így, ha nincs munkámra fény?" -
lázongok halkan. Ám vigaszt talál

türelmem és szól: "Senki sem viszen
méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd
Igáját, úgy a jó. Hisz Ő a szent

király. A szárazföldön és vízen
sürögteti szolgái ezreit
s az is cselédje, ki csak vár s mereng".

Berzsenyi Dániel:
FOHÁSZKODÁS

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

A legmagasb menny s aether uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek: a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.

Te hoztad e nagy Minden ezer nemét
A semmiségből, a te szemöldököd
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.

Téged dicsőít a zenith és nadir.
A szélvészek bus harca, az égi láng
Villáma, harmatcsepp, virágszál
Hirdeti nagy kezed alkotásit.

Tudsz e imádkozni?

Ha fáj a szived,tudsz e imádkozni?
A sok gondok,bajok közt,mond
Istenhez tudsz e fohászkodni?
Jóban rosszban Isten segitségét kérni?

A boldogság szele ha megérint,mond
Istennek tudsz e köszönetet mondani?
Ha öröm vagy bánat ér,mond
Istenhez tudsz e fohászkodni?

A munkádra áldást,mond
Tudsz e valaha is kérni?
A felkelő Napért,mond
Tudsz e köszönetet mondani?

A családodért,barátaidért,mond
Tudsz e áldást kérni?

   Ma ezt az igét olvastam : " Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, mig győzelemre nem viszi az igaz itéletet.

                                                                                              (Mt. 12,20)

     Újra divatba jött a nádfedél, a nagyon előkelő miliomosok palotáit, a hires mulatóhelyeket, szállodákat fedik be náddal.

Sátán összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta:

- Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak
istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük.

Kértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.>>

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni, megszerezni kell.>>

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.>>

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem.

A hivő ember állandó birálatnak, kritikánakvan kitéve. Akik figyelik, szemmel tartják, elvárják, hogy a hivő ember soha ne tévedjen, ne vétkezzen, az idegei kötélből legyenek, a türelme olyan legyen , mint a gumi, lehessen a végsőkig fesziteni." Te Isten gyermeke vagy , neked türnöd kell!" S ha a hivő elfárad, megbotlik, vétkezik, azt azonnal felnagyitva pletykálják.

    Az Úr Jézust a saját falujában a szomszédai, de még családjának tagjai sem értették meg.

Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehéritették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.

                                                                                                     (Jel. 7,14-15)

Sokszor, amikor lelki mérlegre állitom vagy az Ige tükre előtt vizsgálom magam, szomorúan látom, hogy milyen gyenge vagyok, megint folt esett a lelkemen, mert megint rettegek, elkeseredem, türelmetlen vagyok. Imádkozás közben észrevétlenül a gondolataim egyszer csak máshol csatangolnak, sokszor nem tudok komolyan koncentrálni az imádságra. Amikor észreveszem, annyira fáj.