Tanulságos előadás

Egy filozófiai előadáson a professzor úgy kezdte a mondanivalóját, hogy fogott egy konzerves üveget és feltöltötte kb 5cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett:
-Tele van-e az üveg?
-Igen. - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt tele apró kavicsokkal és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy tele van az üveg. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és elkezdte beletölteni az üvegbe.

Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról.

A megnyitó beszédében ezt mondta: "Nem tarthatjuk vissza a

keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre.

Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük.

Sündisznó...

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni.

Kőbe vésve. . . . .

Két barát ment a sivatagban.

Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát
képen törölte
a
másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit
is, beleírta a
homokba:

"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol
elhatározták, hogy
megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani
kezdett, de a
másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:

"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:

Mikor megütöttelek, homokba írtad.

. . . . a békéről, a hitről, a szeretetről, és a reményről, amit sose veszítsünk el!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első:

- ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.

A második azt mondta:

- ÉN VAGYOK A HIT!

Sanos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.

-Apám, misszionárus szeretnék lenni népem lányai és asszonyai között - jelentette ki Liliy Singh, a vékony, sötéthajú indiai kislány.
    A büszke hindu szempillája megrebbent. Arcvonásai csodálkozást, haragot és megvetést fejeztek ki.
    - Nagy hibát követtem el - válaszolta elfúló hangon. - A missziói iskolába küldtelek, mert azt hittem, hogy jellemed elég erös, hogy ellen tudj állni a keresztyén tanításnak.

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják.

Egy gazdag család

Sosem felejtem el 1946 húsvétját. 14 éves voltam akkor. 12 éves öcsémmel, 16 éves nővéremmel és édesanyámmal éltünk. Édesapám öt évvel azelőtt meghalt, kereset és pénz nélkül maga mögött hagyva négy iskoláskorú gyermekét. 1946-ban egyik nővérem már férjnél volt, a bátyám pedig elköltözött otthonról. Egy hónappal húsvét előtt a gyülekezet pásztora bejelentette, hogy egy kivételes húsvéti adományt kezdünk el gyűjteni, amivel egy szegény családon segítünk.

Hitrejutás egyeteme

A kocsi szélvédőjére vaskos hópelyhek hullottak. Gyorsan bekapcsolta az ablaktörlőt. Közben gondolkodott magában: Minden csak hit kérdése? Ilyen egyszerű lenne? De ő néha nem tud nem tud hinni! Nem megy. Nem ért semmit. Se magát, se azt, hogy az Úr mit vár el tőle. Így elég nehéz hinni. Mások mindig tudnak? Nekik miért megy? Neki miért nem? Talán nem is tért meg? Dehogynem! Hisz akkor tudott hinni. Akkor minden egyszerű és csodálatos volt.

Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a 
 reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében. Bejelentették a 
 járatot.

 A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta 
 lányának: "Szeretlek, és eleget kívánok neked." A lány így válaszolt: 
 "Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem 
  is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu."


 Megpuszilták egymást, majd a lány távozott.