János apostol, aki halászás közben felfedezte, hogy Jézus az, aki a parton áll, mindig is többet látott, mint a többi apostol. Látomásaiban is a végcélt látja, amint hallottuk a szentleckében: az egész mennyei birodalom zengi Jézus dicsőségét: méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő a tisztelet és az áldás.

Az ember is ezekre vágyakozik. Itt a földi életben is ezek dominálnak, már kisgyerek kortól ezek erőterében vagyunk. Így nevelnek fel bennünket, hogy kell a hatalom, minél nagyobb gazdagság, s vágyunk is rá, hogy rendíthetetlen erő lakozzék bennünk, s elérjük a legnagyobb fokú tiszteletet, az emberek megbecsülését, s hát természetes, hogy áldás szeretnék lenni környezetünk számár.

Egy nemes ember hagyatéka

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.
A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
"De hol vannak a lámpák?

Döntést hozni?

Otthon megkérdeztem a feleségemet, hogy ismeri-e Jézus nevű főorvost? Azt mondta: “Ő nem ismeri”. Történt, hogy karácsony este a testvérek elmentek énekelni, kántálni. Akkor hallottam: “Hogy ím megszületett a Messiás. Ő az egész világ Istene.” Ő meggyógyít minden embert, hogyha engedelmességgel fogadjuk be Őt. Ránéztem a kislányra “Vajon ez az Isten az én Istenem is?”. Én most próbára teszem. “Vajon meghallgat-e engem?” Az én gondolataim között megszólalt valami: “Tedd próbára, mert Ő a Te Istened is.” Jött egy másik gondolat is, ami ezt mondta: “Te nagyon bűnös ember vagy.

Jézus és a gumibot

A megyei rendőrkapitányságra eljött egy asszony, aki kapott az Úrtól egy olyan kijelentést, hogy jöjjön el oda a rendőrségre, és mondja meg nekem a következő üzenetet: “Az az Isten, aki az én Istenem és a te Istened is, meg akarja gyógyítani a gyermekedet és téged is.”. Az ügyeletes behozta ezt az asszonyt oda az irodámba, és azt mondta, hogy ismer egy orvost, aki bármilyen betegséget meg tud gyógyítani. Tudta, hogy nagy rizikó bejönni hozzám oda a megyei kapitányságra, mert én zárattam be, és én büntettem meg őket.

Bibliaégetés…

A megyei felügyelőnél nagyon sok Biblia gyűlt össze egy romániai földrengés alkalmával. A külföldi testvérek a ruhák és egyéb segítségek mellett mindig odacsomagoltak egy-egy Bibliát és énekeskönyvet is, de ezek a dolgok sosem érkeztek meg oda, ahova küldték, mert a Securitate cenzúrázta. Ceausescu is dicsekedett azzal, hogy az ő cenzúrája a legjobb a világon. Mi, a “secusok” vigyáztunk arra, hogy egy Biblia se érkezzen meg. Ezeket mind elkoboztuk és összegyűjtöttük.

Építkezés éjjel…

Ismerek egy testvért, aki úgy szereti felebarátait, mint önmagát. Ez a testvér imaházat akart építeni, és a testvérek éjjel építkeztek. Természetesen ez is a Ceausescu rezsim alatt történt. Az informátorunk, a “fizetett Júdás” engem azonnal tájékoztatott, és elmondta, hogy a hívők éjjel imaházat építenek. Nálunk tiltott dolog volt bármilyen építkezés, sőt még a meglevő épületeket is szétrombolták. Akkor megleptük őket éjjel, néhány autóbuszra való rendőr jött velünk, mert a testvérek nagyon sokan voltak az építkezésen.

Ez a gumibot az én istenem!
(Egy volt Securitate tiszt megrázó bizonyságtétele)

Szeretném elmondani nektek, hogy én a Titkosszolgálatnál dolgoztam Romániában, és ott tapasztaltam meg azt a szeretetet, amely minden emberi értelmet felülhalad. Isten nélkül élő ember voltam, Isten ellen “dolgoztam”. Az akkori rezsim megtiltotta, hogy higgyünk Istenben. Ez volt az egyik feltétele annak, hogy a kommunizmusban az legyek, aki voltam. Bennünket a Securitate tagjait felkészítettek arra, hogy a gyülekezeteket üldözzük és szétszórjuk azokat.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

JÉZUS SEGÍTS

Jézus segíts!

Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk

"Amikor még fiatal lelkész voltam, a Ruhr vidéken egy nagy gyűlést tartottak, melyen egy művelt ember két óra hosszat bizonygatta, hogy nincs Isten. Bevetette egész tudását. Nagy volt a siker: "Hurrá! Nincs Isten! Tehetünk, amit akarunk!"
Amikor a szónok befejezte beszédét, a gyűlés elnöke felállt és azt mondta: "Most megvitatjuk az elhangzottakat. Aki mondani akar valamit, jelentkezzen!" Természetesen senkinek sem volt bátorsága hozzá.

„KÉRJETEK, ÉS ADATIK NÉKTEK!

Dr. Helen Roseveare orvost egy éjjel szüléshez hívták. Bár a nővérekkel együtt mindent megtett, amit csak tudott, az anya meghalt. Pici koraszülöttet és egy kétéves leánykát hagyott hátra. A kongói eldugott kis kórház missziói orvosát a tehetetlenség keserű érzése szorongatta.
- Ha azt akarjuk, hogy a gyermek életben maradjon – fordult a szülésznőkhöz - , egyenletes hőmérsékletet kell biztosítanunk a számára.
De hát nem volt inkubátor, nem volt elektromosság!